Amikor a modern ember elfordult az ősi bölcsesség forrásaitól és megelégedett a másodkézből, harmadkézből származó fordítások zavaros tükrében való tájékozódással, akkor elkezdődött az emberiség egyik legnagyobb szellemi kárvallása, amelynek során a szanszkrit (saṃskṛta) nyelv ősi tudáskincsének gyöngyszemei elvesztették eredeti fényüket és torzított, elsilányított alakban jutottak el hozzánk. Ez a folyamat nemcsak filológiai tévedés, hanem metafizikai katasztrófa, amely az emberi tudatot elválasztja a transzcendens igazságoktól és hamis fogalmak labirintusába vezeti. A szanszkrit nyelv ugyanis nem csupán kommunikációs eszköz, hanem maga a kozmikus rend (ṛta) megnyilvánulása, ahol minden szó, minden szótag, minden hangsúly a világmindenség rejtett harmóniájának egy-egy aspektusát fejezi ki, és amikor ezt a szakrális nyelvet pontatlan, felületes fordítások útján próbáljuk megérteni, akkor olyan, mintha egy kristálytiszta forrás vizét zavaros csatornákon keresztül akarnánk elvezetni magunkhoz.

Vegyük példának az egyik legismertebb és leggyakrabban félrefordított szanszkrit szöveget, a Bhagavad-gītā második fejezetének hatvanadik versét, - mely lényegében a Kaṭha-upaniṣad (III.10–11) híres ślókája - ahol Kṛṣṇa így szól Arjunához: "indriyāṇi parāṇy āhur indriyebhyaḥ paraṃ manaḥ | manasas tu parā buddhir yo buddheḥ paratas tu saḥ ||" (Bhagavad-gītā 2.60). Az angol fordítások gyakran így adják vissza: "The senses are higher than matter, the mind is higher than the senses, the intelligence is higher than the mind, and that which is beyond intelligence is the Self." Amikor ezt magyarra fordítják, akkor azt olvassuk: "Az érzékszervek (indriyāṇi) magasabbrendűek (parāṇi) az anyagnál, az elme (manaḥ) magasabbrendű az érzékszerveknél (indriyebhyaḥ param), a buddhi magasabbrendű az elménél (manasas tu parā buddhiḥ), és aki a buddhin túl van (yo buddheḥ parataḥ), az ő (tu saḥ)." Ez a fordítás azonban fundamentálisan félrevezető, mert nem veszi figyelembe, hogy a "para" gyök nemcsak "magasabbrendű" jelentésű, hanem "túli", "transzcendens", "másik oldali" értelemben is használatos, és a "buddhi" szó nem egyszerűen "intelligencia", hanem az a megkülönböztető képesség, amely képes felismerni a valóságot a látszattól, az örökkévalót az időlelőttitől. A helyes fordítás így hangzana: "Az érzéki tárgyakon (viṣaya) túl vannak (parāṇi) az érzékszervek (indriyāṇi), az érzékszerveken túl van (param) az elme (manaḥ), az elmén túl van (parā) a felismerő tudat (buddhiḥ), és aki a felismerő tudaton is túl van (yo buddheḥ parataḥ), az ő maga (tu saḥ)."

Még súlyosabb a helyzet, amikor olyan alapvető fogalmakat fordítanak rosszul, mint a "mokṣa" szót, amelyet általában "felszabadulásként" (liberation) adnak vissza, holott a "mokṣ" gyök eredeti jelentése nem a "kiszabadulás valami alól", hanem az "eloldás", az "eloldódás" abban az értelemben, ahogyan a folyó eloldódik a forrástól, vagy ahogyan a lélek eloldódik az egyéni azonosítástól anélkül, hogy megszűnne létezni. A Muṇḍaka Upaniṣad harmadik muṇḍakájának második khaṇḍája kilencedik mantrájában ezt olvassuk: "na tasya prāṇā utkrāmanti brahmā eva san brahmāpyeti" (Muṇḍaka Upaniṣad 3.2.9), amit az angol fordítások így adnak vissza: "His pranas do not depart, being Brahman he merges in Brahman." A magyar fordítások ebből azt csinálják: "Az ő életleheletei (prāṇāḥ) nem távoznak el (na utkrāmanti), Brahmanná válva (brahmā eva san) Brahmanban olvad fel (brahmāpyeti)." Ez azonban teljesen félreértelmezi a szöveg lényegét, mert a "san" nem "válás" értelemben használatos, hanem létezési mód megjelölésére, és az "apyeti" nem "felolvadást" jelent, hanem "elérést", "eljutást". A helyes fordítás: "Az ő életenergiái (prāṇāḥ) nem hagyják el (na utkrāmanti) őt, hiszen Brahman lévén (brahmā eva san) Brahmanhoz jut el (brahmāpyeti)."

A modern kori fordítók, különösen azok, akik mesterséges intelligenciát használnak munkájukhoz, gyakran esnek abba a hibába, hogy mechanikusan alkalmazzák a szavak szótári jelentéseit anélkül, hogy figyelembe vennék a kontextust, a grammatikai kapcsolatokat és mindenekelőtt azt a metafizikai világképet, amelyből ezek a szövegek táplálkoznak. A szanszkrit nyelv ugyanis nem lineáris gondolkodást tükröz, hanem holisztikus szemléletet, ahol minden fogalom többrétegű jelentéssel bír és egyszerre utal konkrét, szubtilis és kauzális síkokra. Amikor például a Kaṭha Upaniṣad első adhyāyájának harmadik vallījában azt olvassuk: "ātmānaṃ rathinaṃ viddhi śarīraṃ ratham eva tu | buddhiṃ tu sārathiṃ viddhi manaḥ pragraham eva ca ||" (Kaṭha Upaniṣad 1.3.3), akkor az angol fordítások általában ezt írják: "Know the Self as the rider, the body as the chariot, the intellect as the charioteer, and the mind as the reins." A magyar változatok ebből: "Tudd meg, hogy a Lélek (ātmā) a kocsis (rathin), a test (śarīram) pedig a kocsi (ratham), a buddhi a kocsihajtó (sārathi), az elme (manaḥ) pedig a gyeplő (pragraham)." Ez a fordítás azonban félreérti a "rathin" szó jelentését, amely nem "kocsis", hanem "kocsiban utazó", "kocsira szálló", és a "pragraham" sem egyszerű "gyeplő", hanem "előreirányító", "előre vezető eszköz". A helyes megértés szerint tehát: "Ismerd fel, hogy a benső Én (ātmān) az utazó (rathin) a kocsiban, a test (śarīram) maga a jármű (ratham), a különböztető tudat (buddhiḥ) a kocsis (sārathi), az elme (manaḥ) pedig az irányító eszköz (pragraham)."

Az a tragédia, amely a szanszkrit szövegek angol közvetítésű fordításával történik, nemcsak nyelvi természetű, hanem kultúrfilozófiai is, mivel a nyugati gondolkodás dualisztikus kategóriái szinte alkalmatlanok az advaita vedāntikus hagyomány nonduális szemléletének visszaadására. Amikor például a "sākṣin" fogalmát "witness" vagy "tanú" szóval fordítják, akkor elvész az a lényegi különbség, amely a nyugati értelemben vett megfigyelő és a védāntikus sākṣin között fennáll. A tanú ugyanis részese annak, amit tanúsít, míg a sākṣin olyan tudatossági princípium, amely teljesen érintetlen marad mindattól, amit "lát". A Vivekacūḍāmaṇi 91. ślokájában Śaṅkara így ír: "sākṣiṇaḥ sarvavṛttīnāṃ nirvikārasya nityadā | ahaṃkāro na ghaṭeta nirvikāre nirākṛte ||", amit angolul általában így fordítanak: "The witness of all mental modifications, which is ever changeless, cannot be associated with ego, since it is beyond all change." A magyar változat: "A minden mentális változásnak (sarvavṛttīnāṃ) tanúja (sākṣiṇaḥ), amely mindig változatlan (nirvikārasya nityadā), nem kapcsolható össze (na ghaṭeta) az egóval (ahaṃkāraḥ), mivel változáson túli és formátlan (nirvikāre nirākṛte)." Ez a fordítás azonban nem adja vissza a "ghaṭ" gyök jelentését, amely nem egyszerű "kapcsolódás", hanem "együttlét", "egybetartozás" értelemben használatos. A helyes értelmezés: "Az összes mentális működés (sarvavṛttīnāṃ) szemlélője (sākṣin), aki örökké változatlan (nirvikārasya nityadā), nem tartozhat össze (na ghaṭeta) az én-tudattal (ahaṃkāraḥ), mivel változásmentes és meghatározhatatlan (nirvikāre nirākṛte)."

A szanszkrit szövegek helytelen fordításának problémája különösen kirívó a mantrák esetében, ahol minden szótag vibrációs értékkel bír és a pontos hangzás nem kevésbé fontos, mint a fogalmi tartalom. A híres Gāyatrī mantrát: "tat savitur vareṇyaṃ bhargo devasya dhīmahi | dhiyo yo naḥ pracodayāt ||" (Ṛgveda 3.62.10) az angolban gyakran fordítják így: "We meditate on the effulgent light of the divine Sun; may that illuminate our minds." A magyar változat: "Meditálunk (dhīmahi) az isteni Nap (devasya savitur) ragyogó fényére (vareṇyaṃ bhargas), világosítsa meg (pracodayāt) az elmét (dhiyaḥ)." Ez azonban nem veszi figyelembe, hogy a "dhī" gyök nem egyszerű "elme", hanem "intuitív belátás", "bölcsesség", a "vareṇya" nem "ragyogó", hanem "választásra méltó", "kiválasztható", és a "bharga" nem "fény", hanem "tűz", "égető energia". A pontosabb fordítás: "Arra a választásra méltó (vareṇyam) tűzre (bhargas) irányítjuk figyelmünket (dhīmahi), amely a teremtő napisten (savitur devasya) ereje, vezesse (pracodayāt) őt, aki a mi (naḥ) bölcsességünket (dhiyaḥ)."

Az igazi probléma azonban mélyebb, mint a puszta fordítási pontatlanságok, és az emberi tudat azon hajlamában rejlik, hogy a megszokott fogalmi keretek között próbálja értelmezni azt, ami ezeken a kereteken túlmutat. A szanszkrit nyelv ugyanis olyan civilizációból származik, amely nem különítette el egymástól a vallást, a filozófiát, a tudományt és a művészetet, és ezért nyelve is integrált szemléletről tanúskodik, ahol egy-egy terminus technicus egyszerre vonatkozik pszichológiai, kozmológiai és metafizikai valóságokra. Amikor például az Īśāvāsya Upaniṣad első mantrájában azt olvassuk: "īśāvāsyam idaṃ sarvaṃ yat kiñca jagatyāṃ jagat | tena tyaktena bhuñjīthā mā gṛdhaḥ kasya svid dhanam ||", akkor az angol fordítások általában így szólnak: "The entire universe is pervaded by the Lord; enjoy through renunciation and do not covet anyone's wealth." A magyar verzió: "Az Úr (īśa) áthatja (vāsyam) ezt az egészet (idaṃ sarvam), mindazt (yat kiñca), ami a világban (jagatyāṃ) mozog (jagat), lemondás által (tyaktena) élvezd (bhuñjīthā), ne kívánd (mā gṛdhaḥ) senki (kasya svid) vagyonát (dhanam)." Ez a fordítás azonban nem érzékeli, hogy az "īśa" gyök nemcsak "úr" értelemben használatos, hanem "kormányoz", "irányít" jelentésben is, az "āvās" nem "áthatás", hanem "lakás", "tartózkodás", és a "tyakta" nem "lemondás", hanem "elhagyás", "elengedés". A mélyebb értelmezés: "Mindaz (idaṃ sarvam), ami ebben a mozgásban lévő világban (jagatyāṃ jagat) bármi is (yat kiñca), a Kormányzó lakhelye (īśāvāsyam), így elengedéssel (tyaktena) élvezd (bhuñjīthā), ne ragaszkodj (mā gṛdhaḥ) egyetlen (kasya svid) birtokhoz (dhanam) sem."

Mikor pedig a modern fordító, aki nem ismeri a szanszkrit nyelv belső logikáját és mesterséges intelligencia segítségével próbál eligazodni a szövegek útvesztőjében, akkor olyan aberrációk keletkeznek, amelyek nemcsak komikusak, hanem egyenesen veszélyesek az emberi tudat fejlődésére nézve. A számítógépes algoritmusok ugyanis nem képesek felfogni a szanszkrit grammatika azon sajátosságát, hogy a szóösszetételek és a szintaktikai konstrukciók nemcsak denotatív, hanem konnotatív jelentésrétegekkel is bírnak, és hogy egy-egy kifejezés jelentése az összes többi szóval való kapcsolatától függ. Így történhet meg, hogy a "sat-cit-ānanda" hármas egységét pl. az angolban "existence-consciousness-bliss" helyett "being-thought-happiness" alakban fordítják, teljesen elmosva a "cit" szó azon lényegi tartalmát, amely nem gondolkodásra, hanem önmagában világító tudatosságra utal, és az "ānanda" kifejezés azon dimenzióját, amely nem hedonisztikus élvezet, hanem az egység tapasztalatából fakadó beteljesültség.

A szanszkrit szövegek autentikus megértése tehát nemcsak nyelvészeti felkészültséget követel, hanem azt a belső átalakulást is, amelyet maguk a szövegek írnak le, és amely nélkül a fordító olyanná válik, mint aki egy festményről próbál beszámolni anélkül, hogy valaha látott volna színeket. A Chāndogya Upaniṣad hatodik prapāṭhakájának nyolcadik khaṇḍájában Uddālaka Āruṇi így tanítja fiát, Śvetaketut: "sa ya eṣo 'ṇimā aitad ātmyam idaṃ sarvaṃ tat satyaṃ sa ātmā tat tvam asi śvetaketo" (Chāndogya Upaniṣad 6.8.7), amit az angol fordítások általában így adnak vissza: "That subtle essence which pervades everything, that is Reality, that is the Self, thou art that, O Svetaketu." A magyar fordítás: "Az a finom lényeg (ya eṣaḥ aṇimā), amely mindenben ott van (aitad ātmyam idaṃ sarvam), az az igazság (tat satyam), az a Lélek (sa ātmā), te az vagy (tat tvam asi), ó Śvetaketu." Ez azonban nem veszi figyelembe, hogy az "aṇimā" nem egyszerűen "finom", hanem "atomi", "legkisebb egység" értelemben használatos, az "aitad" nem "ott van", hanem "ezen felül", és a "satyam" nem "igazság" általánosságban, hanem "az, ami van", "létező valóság". A helyes megértés: "Az a legfinomabb lényeg (ya eṣaḥ aṇimā), amely ezen túl (aitad) mindnek az énvalósága (ātmyam idaṃ sarvam), az a létező valóság (tat satyam), az a benső lény (sa ātmā), te az vagy (tat tvam asi), Śvetaketu."

Amikor a modern magyar társadalom felfedezni vélte magának a tantrikus hagyományt, akkor valójában olyan szellemi katasztrófát indított el, amelynek során az emberiség egyik legmélyebb és legkomplexebb spirituális rendszere degradálódott hedonisztikus technikahalmazává és ezoterikus szenzációhajhászássá, s ennek oka elsődlegesen abban keresendő, hogy a tantrikus szövegeket sohasem közvetlenül szanszkritból fordították, hanem angol és más nyugati nyelvi közvetítésen keresztül, amelyek hatására a magyar fordítások alapvetően alkalmatlanok voltak arra, hogy visszaadják azt a metafizikai univerzumot, amelyben ezek a szövegek keletkeztek. A tantra (tantra) szó maga is súlyos félreértelmezések áldozata lett, mivel a "tan" gyök, amely "kiterjesztést", "kinyújtást" jelent, és a "tra" utótag, amely "eszközt", "módszert" jelöl, együttesen nem egyszerű "technikát" vagy "gyakorlatot" jelentenek, hanem azt a kozmikus folyamatot, amelyben a tudatosság kiterjeszti önmagát a manifesztáció minden szintjére annak érdekében, hogy felismerje saját eredeti természetét, és amikor ezt a szót "tantrikus szex" vagy "tantrikus masszázs" formában használják, akkor olyan, mintha egy kristály szerkezetét homokvárrá degradálnák.

Vegyük például a Vijñānabhairava egyik legmélyebb versszakát, amely így szól: "yatra yatra mano yāti bāhye vābhyantare 'pi vā | tatra tatra śivāvasthā vyāpakatvād bhairavi ||" (Vijñānabhairava 116), amelyet az angol fordítások általában így adnak vissza: "Wherever the mind goes, whether to external or internal objects, there is the state of Śiva, O Bhairavī, because of his all-pervading nature." A magyar fordítások ebből azt csinálják: "Bárhova megy (yāti) az elme (manas), legyen az külső (bāhye) vagy belső (abhyantare) tárgy (vā api vā), ott van (tatra tatra) Śiva állapota (śivāvasthā), ó Bhairavī (bhairavi), mindent átható természete miatt (vyāpakatvāt)." Ez a fordítás azonban alapvetően félreérti a szöveg lényegét, mivel a "yāti" nem egyszerű "menés", hanem "elérés", "eljutás" ontológiai értelemben, a "śivāvasthā" nem "Śiva állapota", hanem "śiva-természet", "śiva-mivoltja", és a "vyāpakatva" nem "mindent átható természet", hanem "átszövő erő", "pervazív hatalom". A helyes megértés szerint: "Bárhol is találkozik (yatra yatra yāti) az elme (manaḥ), akár külső (bāhye), akár belső (abhyantare) dolgokkal (vā api vā), minden helyen (tatra tatra) a śiva-természet (śivāvasthā) mutatkozik meg, ó Bhairavī (bhairavi), átszövő erejénél fogva (vyāpakatvāt)."

Még súlyosabb torzítás történik a tantrikus szövegek szexualitással kapcsolatos passzusainak fordításánál, ahol a nyugati gondolkodás duális kategóriái teljesen alkalmatlanok az advaita śaivizmus nonduális erotikájának megragadására. A Spandakārikā egyik kulcsfontosságú versszakában ezt olvassuk: "icchāśaktiḥ umā kumārī icchā rāgātmikā matā | rāgo yaḥ sarvabhāveṣu sa eva jagadodayaḥ ||" (Spandakārikā 1.13), amit az angol fordítók így tolmácsolnak: "The power of will is Umā, the virgin; desire is considered to be of the nature of attachment; that attachment which exists in all beings is the very source of the world's manifestation." A magyar változat: "Az akarat ereje (icchāśakti) Umā (umā), a szűz (kumārī), a vágy (icchā) ragaszkodás természetűnek (rāgātmikā) tekintendő (matā), az a ragaszkodás (rāgaḥ), amely minden létezőben (sarvabhāveṣu) van (yaḥ), éppen az (sa eva) a világ keletkezése (jagadodayaḥ)." Ez a fordítás azonban nem veszi figyelembe, hogy a "kumārī" nemcsak "szűz" értelemben használatos, hanem "öröm-természetű", "önmagában teljes" jelentésben is, a "rāga" nem egyszerű "ragaszkodás", hanem "színeződés", "affektív rezonancia", és a "udaya" nem "keletkezés", hanem "felkelés", "felemelkedés". A pontosabb értelmezés: "Az akarat dinamizmusa (icchāśaktiḥ) Umā (umā), a teljes-önmagában-lévő (kumārī), a vágy (icchā) színeződő természetűnek (rāgātmikā) mondható (matā), az a színeződés (rāgaḥ), amely minden létező dologban (sarvabhāveṣu) jelen van (yaḥ), maga (sa eva) a világ felemelkedése (jagadodayaḥ)."

A tantrikus irodalom talán leginkább félreértett fogalma a "maithuna", amelyet a felületes fordítók "szexuális egyesülés" vagy "rituális közösülés" kifejezésekkel adnak vissza, ezzel teljesen elmosva azt a metafizikai dimenziót, amely ennek a terminus technicusnak az alapja. A "maithuna" szó a "mithuna" gyökből származik, amely "párosítást", "egybefűzést" jelent, de nem fizikai, hanem kozmikus értelemben, ahol a Śiva-princípium (puruṣa) és a Śakti-princípium (prakṛti) találkozik egymással a tudatosság azon szintjén, ahol már nem különül el alany és tárgy, megismerő és megismert. Amikor a Kulārṇava Tantra így fogalmaz: "maithunena mahāyogī siddhim āpnoti śāśvatīm | na ca lipyati pāpena padmapatra ivāmbhasā ||" (Kulārṇava Tantra 5.24), akkor az angol fordítás általában ezt írja: "Through sexual union, the great yogi attains eternal perfection and is not stained by sin, like a lotus leaf by water." A magyar változat: "Szexuális egyesülés által (maithunena) a nagy yogi (mahāyogī) örök tökéletességet (śāśvatīm siddhim) ér el (āpnoti), és nem fertőződik be (na lipyati) bűnnel (pāpena), mint (iva) a lótuszlevél (padmapatra) a víztől (ambhasā)." Ez azonban félreérti a "siddhi" fogalmát, amely nem "tökéletesség", hanem "megvalósulás", "beteljesedés", és a "pāpa" nem "bűn" erkölcsi értelemben, hanem "szennyeződés", "elkülönülés". A helyes értelmezés: "Az egybefűzés által (maithunena) a nagy yogi (mahāyogī) örök beteljesedést (śāśvatīm siddhim) nyer (āpnoti), és nem érintődik (na lipyati) meg a szeparációtól (pāpena), akárcsak (iva) a lótuszlevél (padmapatra) a víztől (ambhasā)."

A tantrikus hagyomány egyik legmélyebb és legkomplexebb fogalma a "śakti", amelyet a nyugati fordítók egyszerűen "energia" vagy "erő" szavakkal próbálnak visszaadni, ezzel azonban elveszik az a dinamikus, kreatív, feminin princípium, amely nem csupán erő, hanem maga az a tudatossági aspektus, amely képes önmagát formákká alakítani anélkül, hogy elveszítené eredeti természetét. A Kashmir Śaivizmus egyik alapvető szövegében, a Śivasūtrákban ezt olvassuk: "mātṛkācakrasambodhaḥ" (Śivasūtra 2.7), amit az angolban általában így fordítanak: "The awakening (sambodhaḥ) of the circle (cakra) of the Mothers / sacred letters (mātṛkā)." A magyar verzió: "A Mātṛkā-cakra a megvilágosodás felismerése (mātṛkācakrasambodhaḥ)", vagyis az a tudati állapot, amelyben a szent hangok, fonémák (mātṛkā) körének (cakra) rejtett isteni ereje feltárul a gyakorló számára (sambodhaḥ). Ez azonban nem veszi figyelembe, hogy a "cakra" nemcsak "kerék", "kör", hanem "ciklus", "körbeforgás", a "sambodhaḥ" nem egyszerűen "felismerés", hanem "tökéletes tudatosság", "illumináció", és a "mātṛkā" nem csupán "betűk" vagy "anyák", hanem azok a primordiális hangvibrációk, amelyekből a teljes manifesztáció kibontakozik. A pontosabb megértés: "A primordiális hangvibrációk (mātṛkā) ciklusának (cakra) tökéletes felismerése (sambodhaḥ)" jön létre, amely által a gyakorló felismeri, hogy minden hang, minden szó, minden gondolat a tudatosság (cit) önmagának való megnyilvánulása, és ebben a felismerésben oldódik fel az a dualitás, amely különbséget tesz a hangzó (śabda) és a hallgatózó (śrotṛ) között. További példaként szolgálhat a "śakticakrasya bhūmikāḥ", amit általában így fordítanak: "The stages of the wheel of energies." A magyar verzió: "Az energia kerekének (śakticakrasya) fokozatai (bhūmikāḥ)." Ez azonban nem veszi figyelembe, hogy a "bhūmikā" nem egyszerű "fokozat", hanem "létszint", "tudatossági dimenzió". A pontosabb megértés: "A śakti-ciklus (śakticakrasya) tudatossági síkjai (bhūmikāḥ)."

Amikor pedig a modern "spirituális" piac felfedezi magának a tantrikus szövegeket és mesterséges intelligencia segítségével próbálja őket értelmezni, akkor olyan groteszk torzítások keletkeznek, amelyek nemcsak nevetségesek, hanem egyenesen veszélyesek az emberi tudatfejlődésre nézve. A számítógépes algoritmusok ugyanis képtelenek felfogni azt a szimbolikus nyelvet, amelyben ezek a szövegek íródtak. A laikus olvasók, akik persze nem értik a szanszkrit nyelvek, és azok sem akik hasra csapva fordítanak, számukra hitelesnek tűnhet a temérdek szanszkrit szóval díszített írás. Ezzel az a baj, hogy általa nem csak olvasót téveszti meg, de a nyers fordító önmagát is. A "yoni" szót például mechanikusan "vagina" vagy "női nemi szervek" kifejezésekkel fordítják, holott ez a terminus technicus a "forrásmedrét", az "eredethelyet" jelöli, ahonnan minden manifesztáció kibontakozik, és amely egyszerre utal a kozmikus anyaságra, a tudatosság teremtő aspektusára és arra a spirituális térre, ahol a yogi visszatér saját eredeti természetéhez. Amikor a Kaulajñānanirṇaya így fogalmaz: "yonimaṇḍale mahādevi sarvaśaktisamanvite | tatra sthitvā sadā devī śivaśaktyaikya bhāvayet ||" (Kaulajñānanirṇaya 4.42), akkor az angol fordítások ezt írják: "In the circle of the yoni, O great goddess, endowed with all powers, staying there always, O goddess, one should contemplate the unity of Śiva and Śakti." A magyar változat: "A yoni körében (yonimaṇḍale), ó nagy istennő (mahādevī), amely minden erővel rendelkezik (sarvaśaktisamanvite), ott tartózkodva (tatra sthitvā) mindig (sadā), ó istennő (devī), az ember Śiva és Śakti egységét (śivaśaktyaikya) szemlélje (bhāvayet)." Ez azonban nem érti meg, hogy a "maṇḍala" nemcsak "kör", hanem "szent tér", "kozmikus régió", a "samanvita" nem egyszerű "rendelkezik", hanem "egyesített", "integrált", és a "bhāvana" nem "szemlélés", hanem "valósággá tevés", "megvalósítás". A mélyebb értelem: "A yoni szent terében (yonimaṇḍale), ó mahādevī (mahādevī), amely minden śaktival integrált (sarvaśaktisamanvite), abban a térben lévén (tatra sthitvā) folyamatosan (sadā), ó devī (devī), valósítsa meg (bhāvayet) Śiva és Śakti egységét (śivaśaktyaikya)."

A tantrikus szövegek autentikus megértésének talán legnagyobb akadálya az a tény, hogy a nyugati gondolkodás szexualitás-fogalma fundamentálisan különbözik a tantrikus erotikától, ahol a szexuális egyesülés nem ösztönös aktivitás vagy hedonisztikus élvezet, hanem kozmikus liturgia, amelyben a két résztvevő nem egyénként találkozik egymással, hanem az univerzális Férfi- és Női-princípium reprezentánsaként, és ahol maga az aktus az a rituálé, amelyben az egyéni tudatosság feloldódik az univerzális tudatosságban. A Yonitantra egyik kulcsversszakában ezt olvassuk: "liṅgayoni samāyoge paramānanda saṃjñite | brahmānda gharṣaṇe jāte mokṣa prāptir na saṃśayaḥ ||" (Yonitantra 3.67), amit az angol fordítók így tolmácsolnak: "In the union of liṅga and yoni, known as supreme bliss, when the friction of the cosmic egg occurs, liberation is attained without doubt." A magyar fordítás: "A liṅga és yoni egyesülésében (liṅgayoni samāyoge), amely legmagasabb boldogságként (paramānanda saṃjñite) ismert, amikor a kozmikus tojás súrlódása (brahmāṇḍa gharṣaṇe) történik (jāte), felszabadulás (mokṣa) érhető el (prāptiḥ) kétség nélkül (na saṃśayaḥ)." Ez a fordítás azonban teljesen félreérti a "gharṣaṇa" fogalmát, amely nem mechanikus "súrlódás", hanem "érintkezés", "rezonancia", és a "brahmāṇḍa" nem "kozmikus tojás", hanem "brahman-szféra", "abszolút térség". A helyes megértés: "A liṅga és yoni találkozásában (liṅgayoni samāyoge), amelyet parama ānandaként (paramānanda saṃjñite) neveznek, amikor a brahman-szféra rezonanciája (brahmāṇḍa gharṣaṇe) bekövetkezik (jāte), a feloldódás (mokṣa) elnyerése (prāptiḥ) biztos (na saṃśayaḥ)."

A tantrikus hagyomány egyik legkevésbé értett aspektusa a "kuṇḍalinī" fogalma, amelyet a népszerű irodalom "kígyó erő" vagy " tekercselt energia" kifejezésekkel ad vissza, ezzel azonban elvész az a mélyebb metafizikai tartalom, amely szerint a kuṇḍalinī nem egyszerű "energia", hanem maga a tudatosság azon dinamikus aspektusa, amely képes önmagát a manifesztáció minden szintjén felismerni és végül visszatérni saját forrásához. A Haṭhayogapradīpikā így ír róla: "kuṇḍalinī śaktiḥ supta sarvaprāṇimaye sthite | sā vai mokṣapadam devī kuṇḍalī paricāraṇāt ||" (Haṭhayogapradīpikā 3.1), amit általában az angolban így fordítanak: "The Kuṇḍalinī śakti sleeps in all living beings; she is the goddess who leads to liberation through the movement of the coiled one." A magyar változat: "A Kuṇḍalinī śakti (kuṇḍalinī śaktiḥ) ott alszik (suptā) minden élőlényben (sarvaprāṇimaye sthite), ő (sā vai) az istennő (devī), aki a felszabadulás helyére (mokṣapadam) vezet a kundalinī mozgatása által (kuṇḍalī paricāraṇāt)." Ez azonban nem veszi figyelembe, hogy a "supta" nem egyszerű "alvás", hanem "látens állapot", "potenciális mód", és a "paricāraṇa" nem "mozgatás", hanem "ápolás", "kultiváció". A pontosabb értelmezés: "A Kuṇḍalinī śakti (kuṇḍalinī śaktiḥ) rejtett állapotban van (suptā) minden élőlényben (sarvaprāṇimaye sthite), ő (sā vai) az az istennő (devī), aki a feloldódás dimenziójába (mokṣapadam) vezet a kuṇḍalī kultivációja révén (kuṇḍalī paricāraṇāt)."

A tantrikus szövegek helytelen fordításának egyik legveszélyesebb következménye az, hogy a spirituális gyakorlók hamis technikák alapján próbálnak dolgozni, és olyan módszereket alkalmaznak, amelyek nemhogy előrevinnék őket a tudatfejlődés útján, hanem éppenséggel meg is károsíthatják a pszichés egyensúlyukat. Amikor például a "bandha" fogalmát egyszerűen "zár" vagy "pecsét" szóval fordítják, akkor elvész az a lényegi tartalom, amely szerint a bandha nem mechanikus "lezárás", hanem tudatossági fókuszálás, amely során a gyakorló egy bizonyos testrégiót nem "bezár", hanem tudatosan átjár és ezáltal felszabadítja a benne rejlő potenciális energiákat. A Gheranda Saṃhitā így ír a mūlabandháról: "pārṣṇibhāgena sampīḍya yonisthānaṃ dṛḍhaṃ balaṃ | apānavāyuṃ ūrdhvaṃ ca ākuñcayed eṣa bandhakaḥ ||" (Gheranda Saṃhitā 3.12), amit az angol fordítások általában így adnak vissza: "Pressing the perineum firmly with the heel and contracting the apāna wind upward, this is the bandha." A magyar fordítás: "A sarokkal (pārṣṇibhāgena) szorosan megnyomva (sampīḍya) a gátat (yonisthānam) erősen (dṛḍhaṃ balam), az apāna levegőt (apānavāyum) felfelé (ūrdhvam ca) összehúzva (ākuñcayet), ez (eṣa) a bandha (bandhakaḥ)." Ez azonban nem érti meg, hogy a "sampīḍa" nem mechanikus "nyomás", hanem "koncentrálás", "összpontosítás", a "yonisthāna" nem anatómiai "gát", hanem "forrás-régió", és az "ākuñcana" nem "összehúzás", hanem "befelé fordítás", "introverzió". A helyes megértés: "A sarkkal (pārṣṇibhāgena) a forrás-régiót (yonisthānam) koncentráltan (sampīḍya) és erőteljesen (dṛḍhaṃ balam), az apāna áramlatot (apānavāyum) felfelé (ūrdhvam ca) befelé fordítva (ākuñcayet), ez (eṣa) a bandha (bandhakaḥ)."

Mindezen torzítások és félreértelmezések mögött az a mélyebb probléma húzódik meg, hogy a tantrikus hagyomány olyan civilizációs kontextusból származik, amely nem ismerte a test-lélek dualizmusát, és ahol a szexualitás nem volt elválasztva a spiritualitástól, a művelődés nem volt elkülönítve a vallástól, és ahol minden emberi aktivitás potenciálisan szakrális lehetőség volt az Abszolútum megvalósítására. Amikor tehát a modern ember, aki ebből a holisztikus világlátásból ki van szakadva, próbálja megérteni a tantrikus szövegeket, akkor olyan, mintha egy kétdimenziós térben élő lény próbálna elképzelni egy háromdimenziós objektumot, és ebből a szükségszerű korlátoltságból fakadnak azok a bizarr interpretációk, amelyek a tantra nevet "spirituális szex" vagy "titkos szexualitás" címkék mögé rejtik, ezzel fundamentálisan félreértve azt, hogy a tantrikus út nem a szexualitás spiritualizálásáról szól, hanem arról, hogy minden emberi tapasztalat, beleértve a szexuálist is, felismerhető mint a tudatosság önmagával való játéka, és ebben a felismerésben oldódik fel az az illúzió, amely szerint lennének profán és szakrális területek az emberi létezésben.

Csak az a fordító vállalkozhat tehát a tantrikus szövegek tolmácsolására, aki nemcsak nyelvtudással, hanem azzal a belső átalakulással is rendelkezik, amelyet maguk a szövegek írnak le, és aki képes túllépni a nyugati gondolkodás kategóriáin annak érdekében, hogy hűségesen közvetíthesse azt a nonduális bölcsességet, amely az emberiség egyik legértékesebb spirituális öröksége. E nélkül a generációk számára zárva marad az út afelé az integrált tudatosság felé, amely az egyetlen gyógyír a modern ember fragmentáltságára és a kozmikus egysége felé, amely minden tantrikus gyakorlás végső célja.

Mindezek fényében világossá válik, hogy a szanszkrit hagyomány torzított közvetítése nemcsak filológiai mulasztás, hanem az emberi tudatfejlődés egyik legkomolyabb akadálya, amely generációk számára zárja el az utat az ősi bölcsesség forrásaihoz és hamis alternatívák felé tereli őket. Csak az a fordító vállalkozhat a szanszkrit szövegek tolmácsolására, aki nemcsak nyelvileg járatos, hanem egzisztenciálisan is elkötelezett az iránt a spirituális út iránt, amelyet ezek a szövegek jelölnek ki, és aki képes túllépni a modern gondolkodás dualisztikus korlátain annak érdekében, hogy hűségesen közvetíthesse azt a nonduális bölcsességet, amely az emberiség legértékesebb szellemi öröksége.

Szanszkrit etimológiai jegyzetek és gyökelemzések

Alapvető terminusok

saṃskṛta (szanszkrit)

Gyök: √kṛ (készít, csinál) + sam- (teljesen, együtt)
Etimológia: A múlt idejű passzív participium (kṛta) "készített, csinált" + sam- prefixum = "teljesen kidolgozott, tökéletesített"
Jelentés: A nyelv, amely tökéletesre csiszolt, kulturálisan kidolgozott
Grammatika: Semleges, ā-végű tő

ṛta (kozmikus rend)

Gyök: √ṛ (mozog, megy)
Etimológia: A √ṛ gyök múlt participiuma, alapjelentése "ami mozog", majd "ami helyesen mozog"
Jelentés: Kozmikus törvény, természetes rend, igazság
Kapcsolat: Latin "artus" (illesztett), görög "arthrón" (ízület)

Upaniṣad terminusok

mokṣa (felszabadulás)

Gyök: √mokṣ (elold, szabadít)
Etimológia: √muc (elold, kienged) kauzatív alakja
Jelentés: Eloldás a kötöttségből, nem "menekülés", hanem feloldódás
Grammatika: Masculin genus, a-végű tő

sākṣin (tanú, szemlélő)

Gyök: √dṛś (lát) + sa- (együtt) + -kṣin (képző)
Etimológia: "aki látja", de passzív értelemben - nem aktív megfigyelő
Jelentés: Tiszta tudatosság, amely tanúja minden változásnak anélkül, hogy érintené
Grammatika: Masculin, n-végű tő

ātmān (benső Én)

Gyök: √an (lélegzik) vagy √at (mozog)
Etimológia: Reflexív névmás eredetű, "saját maga", majd metafizikai értelemben "benső lényeg"
Jelentés: A legbelsőbb azonosság, univerzális tudatosság
Grammatika: Masculin, n-végű tő

brahman (Abszolútum)

Gyök: √bṛh (növekszik, bővül)
Etimológia: Semleges, "ami növekszik, tágul, bővül" - a kibontakozó valóság
Jelentés: A végső valóság, öndifferenciálatlan létezés-tudatosság-boldogság
Grammatika: Semleges, n-végű tő

Bhagavad-gītā terminusok

buddhi (megkülönböztető tudat)

Gyök: √budh (ébredez, felébred, megért)
Etimológia: A gyök női alakja, aktív intelligencia
Jelentés: Nem intellektus, hanem felismerő képesség, amely különbséget tesz valós és látszólagos között
Grammatika: Feminin, i-végű tő

manas (elme)

Gyök: √man (gondolkodik, mérlegelel)
Etimológia: A gyök semleges alakja, mentális aktivitás
Jelentés: A gondolatokat szervező elme, nem azonos a tudatossággal
Grammatika: Semleges, s-végű tő

indriya (érzékszerv)

Gyök: Indra (istenség neve) + -ya (képző)
Etimológia: "Indrához tartozó", az érzékek istene után nevezve
Jelentés: Érzékelési képességek, nem csak fizikai szervek
Grammatika: Semleges, a-végű tő

Tantrikus terminusok

tantra (rendszer, szövedék)

Gyök: √tan (nyújt, feszít) + -tra (eszköz)
Etimológia: "Nyújtó/feszítő eszköz", majd "rendszer, módszer"
Jelentés: A tudatosság kiterjesztésének módszere
Grammatika: Semleges, a-végű tő

śakti (erő, potencia)

Gyök: √śak (képes, erős) + -ti (absztrakt főnév képző)
Etimológia: "Képesség, potencia" - nem passzív energia, hanem dinamikus erő
Jelentés: A tudatosság kreatív aspektusa, isteni feminin princípium
Grammatika: Feminin, i-végű tő

maithuna (párítás, egyesülés)

Gyök: √mith (párosul, találkozik) + -una (képző)
Etimológia: "Párban lét, párosodás" - kozmikus egyesülés
Jelentés: Śiva és Śakti egyesülése a tudatosságban
Grammatika: Semleges, a-végű tő

yoni (forrás, eredet)

Gyök: √yu (köt össze, egyesít) + -ni (képző)
Etimológia: "Összekötő hely, egyesülési pont"
Jelentés: Kozmikus anyaméh, ahonnan minden manifesztáció származik
Grammatika: Feminin, i-végű tő

liṅga (jel, jelkép)

Gyök: √lag (ragad, kapcsolódik) + -a (képző)
Etimológia: "Ami jelöl, jellemez" - megkülönböztető jegy
Jelentés: Śiva szimbolikus reprezentációja, nem fallikus szimbólum
Grammatika: Semleges, a-végű tő

kuṇḍalinī (tekercses)

Gyök: √kuṇḍ (tekercs, kör) + -alin (birtokos melléknév) + -ī (feminin végződés)
Etimológia: "Aki tekercses természetű" - spirális energia
Jelentés: A tudatosság összegömbölyödött potenciálja
Grammatika: Feminin, ī-végű tő

Haṭhayoga terminusok

prāṇa (életenergia)

Gyök: pra- (előre) + √an (lélegzik)
Etimológia: "Előre lélegző", vitális erő
Jelentés: Nem légzés, hanem vitális energia
Grammatika: Masculin, a-végű tő

bandha (kötés, zár)

Gyök: √bandh (köt, kötelőz)
Etimológia: Múlt participium "kötött, zárt"
Jelentés: Energetikus fokalizáció, nem mechanikus zárás
Grammatika: Masculin, a-végű tő

cakra (kerék, ciklus)

Gyök: √kṛ (csinál, készít) + ca- (mozgás)
Etimológia: "Ami körkörös mozgást végez"
Jelentés: Tudatossági központ, energetikus nexus
Grammatika: Semleges, a-végű tő

Kashmir Śaivizmus terminusok

spanda (vibráció, pulzáció)

Gyök: √spand (rázkódik, vibál)
Etimológia: "Dinamikus mozgás", nem mechanikus rezgés
Jelentés: A tudatosság inherens dinamizmusa
Grammatika: Masculin, a-végű tő

mātṛkā (kis anya, primordialis hang)

Gyök: mātṛ (anya) + -ka (kicsinyítő képző)
Etimológia: "Kis anyák" - a hangok mint teremtő erők
Jelentés: A 36 alapvető hangvibráció, amelyből a világ manifesztálódik
Grammatika: Feminin, ā-végű tő

sambodha (teljesszemlélés, illumináció)

Gyök: sam- (teljesen) + √budh (ébred, megért)
Etimológia: "Teljes felébredés, tökéletes megértés"
Jelentés: A tudatosság önnmagára való teljes ráébredése
Grammatika: Masculin, a-végű tő

vimarśa (reflexív tudatosság)

Gyök: vi- (különbözően) + √mṛś (érint, tapint)
Etimológia: "Önmagát tapintó/érintő"
Jelentés: A tudatosság önreflexív aspektusa
Grammatika: Masculin, a-végű tő

prakāśa (világító tudat)

Gyök: pra- (elő) + √kāś (világít, ragyog)
Etimológia: "Előre világító", önmagában világító
Jelentés: A tudatosság illuminatív aspektusa
Grammatika: Masculin, a-végű tő

Komplex összetételek és sandhi-változások

śivaśaktyaikya (Śiva-Śakti egysége)

Elemzés: śiva + śakti + aikya

• śiva (Śiva) + śakti (Śakti) = śivaśakti (Śiva-Śakti)
• aikya (egység) < eka (egy) + -ya (absztrakt képző)
  Sandhi: śakti + aikya = śaktyaikya (i + ai = yai)

brahmāṇḍa (brahman-szféra)

Elemzés: brahman + aṇḍa

• brahman (Abszolútum) + aṇḍa (tojás, szféra)
  Sandhi: brahman + aṇḍa = brahmāṇḍa (n + a = nā, euphonikus hosszúság)

yonimaṇḍala (yoni-mandala)

Elemzés: yoni + maṇḍala

yoni (forrás-meder) + maṇḍala (kör, szent tér)

• Sandhi: Végső -i marad, nincs változás

Gyakori prefixumok és jelentésmódosulások

sam- (teljesen, együtt)

Intenzív és komplett jelentést ad (saṃskṛta, sambodha)

Gyakran perfektivitást jelöl

pra- (előre, elő)

Aktív, előrehaladó mozgást jelez (prakāśa, prāṇa)

Gyakran kreatív (kezdő) aspektust ad

vi- (szét, különbözően)

Diferenciációt vagy intenzitást jelez (vimarśa)

Elválasztást vagy kiemelést fejez ki

upa- (közel, felé)

Közeledést, megközelítést jelöl (upaniṣad = "közel ülés")

Kiegészítő, kisegítő funkciókat jelöl

Grammatikai megjegyzések

Genus és deklinációs típusok

: śiva, ātmā, śakta

: śakti, mātṛkā, kuṇḍalinī

: tantra, mantra, cakra

: ātmān, brahman

Sandhi-szabályok alkalmazása

Magánhangzó + magánhangzó = kontrakció vagy siklás

Zöngésség asszimiláció mássalhangzóknál

Visarga módosulások szó végén

Ezen etimológiai elemzések segítségével válik világossá, hogy a szanszkrit terminusok helytelen fordítása nem csupán filológiai tévedés, hanem az egész metafizikai kontextus elferdítését jelenti.