Blog

Az esszé által tárgyalt kritika a modern "neo-tantra" , "pszeudo-tantra" és wellness-spiritualitás appropriációjára irányul. A felsorolt szerzők – filológus-kutatók (Sanderson, Padoux, Dyczkowski), mind az autentikus tradíció képviselői (Lakshmanjoo, Baumer) – közösen azt hangsúlyozzák, hogy az eredeti tantrikus hagyomány metafizikai, rituális és...

Śakti kilenc mitikus éjszakája

Amikor a nyugati ember először találkozik a dravyaguṇa tudományával, általában úgy tekint rá, mint valamilyen ősi népgyógyászati rendszerre, amelyben különböző növények, ásványok és állati származékok gyógyító hatásait katalogizálták az évezredek során. Ez a megközelítés azonban teljesen felszínes és félrevezető, mert nem veszi figyelembe azt a...

Amikor a modern ember elfordult az ősi bölcsesség forrásaitól és megelégedett a másodkézből, harmadkézből származó fordítások zavaros tükrében való tájékozódással, akkor elkezdődött az emberiség egyik legnagyobb szellemi kárvallása, amelynek során a szanszkrit (saṃskṛta) nyelv ősi tudáskincsének gyöngyszemei elvesztették eredeti fényüket és...

A Gangesz partjától a Dunáig: Magyar szanszkrit fordítók nyomában (Rövid esszék)

A kétrészes tanulmány második része, amely megkísérli bemutatni, hogyan tükröződik a Védákban leírt Vratya/Vratya-pati vagy Rudra az Indus-völgyi pecsétekben. Ez a tanulmány egy önálló kutatás a Vratyákról, amely fontos első lépést jelenthet annak megértésében, hogyan kerülhetett Rudra alakja a Védákba – ahogyan azt ez a pecsétsorozat is sugallja.

Egy kétrészes tanulmány első része, amely bemutatja, hogyan tükröződnek a Védákban leírt Vratya-k/Vratya-pati vagy Rudra az Indus-völgyi pecséteken.

Az emberi lét értelmezése az idő ciklikus kozmológiáján keresztül más dimenziókat nyer, különösen a hindu és tantrikus hagyományok fényében, ahol a négy yuga - Satya, Tretā, Dvāpara és Kali - nem csupán korszakok, hanem tudatállapotok, antropológiai fázisok és kozmikus tükröződések. A Mahābhārata Śānti-parvanja fejezetének tanítása szerint az idő...

A spirituális út sosem zárható keretek közé. Nincs végpontja, és nincsenek kizárólagos birtokosai. Az, aki valóban járja, egy idő után felismeri: amit ért, amit átél, amit gyakorol – az nem maradhat csupán az övé. A megértés mindig nyitás. Kapcsolat. Átadás.

A világ mint illúzió félreértett felfogása – miszerint semmi sem valódi, az emberek csak árnyképek, és minden puszta vetület – nem a bölcsesség csúcsa, hanem gyakran egy mély pszichés zavar spirituális álruhában. A māyā tradicionális fogalma soha nem a valóság tagadását jelentette, hanem annak rámutatását, hogy a látható világ nem végső, nem önálló...