Rólam

2004-ban találkoztam először mélyebben a hindu filozófiával és az ősi indiai szövegek világával – ez a találkozás nem egyszerű érdeklődés volt, hanem egy belső hívás, amely azóta is változatlan erővel él bennem. Ahogy egyre többet olvastam a Védákról, az Upaniṣadokról, a Gītāról és a különböző Śākta-Śaiva és Vedānta hagyományokról, valami mély és időtlen emlékezés bontakozott ki bennem. Nem csupán intellektuális tartalmakról volt szó, hanem egy olyan belső világról, amely mintha mindig is ismert lett volna számomra, csak eddig rejtve maradt. Valójában így szerettem bele ebbe a csodálatos és végtelenül gazdag világba – nem egy pillanat alatt, hanem lépésről lépésre, mint amikor az ember hazaér.

2012 óta szakadatlanul tanulmányozom a szanszkrit nyelvet, amelyet az ember valóban holtig tanul. Minden szanszkrit szó egy kapu: egyszerre pontos és költői, egyszerre filozófiai és spirituális. A szövegek nyelvi mélysége újra és újra arra emlékeztet, hogy a valódi tudás sosem csupán információ, hanem megélt felismerés. Ezért nem is hiszek a "tökéletes fordításban" – csak abban a pillanatban megszülető jó megértésben, amely őszintén tükrözi, amit akkor és ott belül érezni, látni és felfogni tudtam. Minden fordítás egyfajta meditáció, párbeszéd az időtlen bölcsességgel.

Ezen a weboldalon az írásaimat és fordításaimat olvashatod, amelyek mind ebben a szellemben készültek. Minden egyes szöveget a legnagyobb alázattal, szépség iránti szeretettel és teljes őszinteséggel formáltam – nem tudósként, hanem tanítványként, aki úton van, és ezt az utat szeretné másokkal is megosztani.

Hiszem, hogy a hindu kultúra ősi szövegei nem pusztán történelmi, vallási vagy filozófiai emlékek, hanem élő tudásforrások. Olyan tanításokat hordoznak, amelyek ma is éppoly érvényesek, mint évezredekkel ezelőtt. Megérintik a lét legmélyebb kérdéseit: Ki vagyok én? Mi a Valóság? Mi az élet értelme? Ezekre a kérdésekre nem adnak kész válaszokat, hanem tükröket tartanak elénk, hogy magunkban fedezhessük fel a válaszokat. Ezért érdemes újra és újra olvasni, elmélyedni bennük – mert minden olvasás új belső tájat nyit meg.

Ez a világ egyszerre lenyűgöző és végtelen. Ha csak egy mondat is elér hozzád ezekből a szövegekből úgy, hogy valóban megszólít, akkor már érdemes volt megírni, lefordítani, megosztani. Köszönöm, hogy itt vagy, és hogy velem együtt lépsz be ebbe az időtlen tudásba.