Az Āyurveda és a Sāṅkhya metafizikai egysége: a dravyaguṇa tudomány mint a huszonnégy tattva gyógyító alkalmazása

Írta: Ferencz Mihály író, filozófus

Amikor a nyugati ember először találkozik a dravyaguṇa tudományával, általában úgy tekint rá, mint valamilyen ősi népgyógyászati rendszerre, amelyben különböző növények, ásványok és állati származékok gyógyító hatásait katalogizálták az évezredek során. Ez a megközelítés azonban teljesen felszínes és félrevezető, mert nem veszi figyelembe azt a mély filozófiai és kozmológiai alapot, amelyre ez a tudomány épül. A dravyaguṇa valójában a Sāṅkhya rendszer huszonnégy tattva-jának gyakorlati alkalmazása, olyan élő tudományág, amely az anyagi világ minden jelenségét visszavezeti azokra az alapelvekre, amelyek szerint maga a világegyetem működik.

Ahhoz, hogy ezt megértsük, először magát a dravya szót kell jobban szemügyre vennünk. Ez a szanszkrit kifejezés a √drū gyökből származik, amely futást, mozgást jelent. Ebben a nyelvi eredet-meghatározásban ott rejlik az egész világszemlélet kulcsa: minden, amit anyagnak nevezünk, valójában folytonos mozgásban van, állandóan átalakuló, dinamikus valóság. Ez a mozgás azonban nem véletlenszerű káosz, hanem a dharma, azaz az isteni törvény szerint rendezett, célirányos folyamat. Minden dravya a karman erőterében mozog, és ez azt jelenti, hogy nincs olyan anyag a világon, amely ne lenne egyben erkölcsi és lelki jelentőségű is. A guṇa fogalma még ennél is mélyebb betekintést nyújt a valóság természetébe. A √gai gyökből eredő szó eredeti jelentése éneklés, zengés, ami arra utal, hogy minden tulajdonság, minden minőség, amit egy anyagban tapasztalunk, valójában kozmikus rezgés, egy gigantikus világzenekar része. Minden gyógynövény íze, illata, színe, hatása nem más, mint a Brahman, az abszolút valóság őshangjának egy-egy hangja, egy-egy visszhangja. Amikor tehát az āyurvedikus orvos megvizsgál egy növényt és megállapítja annak tulajdonságait, akkor valójában arra figyel, hogy ez a növény hogyan rezonál az univerzális harmóniával.
A triguṇa rendszer – a sattva, rajas és tamas három alapminőség – nem egyszerű osztályozási séma, hanem maga a teremtés legmélyebb szerkezete. A sattva guṇa a prakāśa, azaz a világosság elve, amely a tiszta tudatosság anyagban való tükröződését jelenti. Amikor egy gyógynövényben sattva guṇa dominál, akkor az a növény képes megtisztítani az elmét, elősegíteni a világos gondolkodást és a lelki béke állapotát. A rajas guṇa a spanda, vagyis a lüktetés, a dinamikus teremtőerő, amely mozgásba hozza a folyamatokat, aktivizálja az energiákat. A rajasikus dravyák serkentik a szervezet működését, de túlzott használatuk nyugtalansághoz és szenvedélyhez vezethet. A tamas guṇa a nivṛtti, a visszahúzódás elve, amely egyszerre jelent tehetetlenséget és az energiák összpontosulásának lehetőségét. A tamasikus anyagok csillapítólag hatnak, de helytelen alkalmazásuk letargiához és tudatlansághoz vezethetnek.
Itt válik nyilvánvalóvá, hogy a karma fogalmának megértése nélkül a dravyaguṇa tudomány valóban csak egy primitív receptúragyűjtemény lenne. A √kṛ gyökből származó karman szó nem pusztán cselekvést jelent, hanem a teremtés folytonos aktusát, azt a kozmikus tevékenységet, amelynek révén az abszolút valóság, a Brahman kifejtkezik és ismét visszatér önmaga forrásához. Ebben a megvilágításban minden dravya karmikus természetű, mert mindegyikben működik a sākṣin, azaz a tanú-tudat és a kartā, vagyis a cselekvő közötti párbeszéd. Ez az abszolútum és a relatívum, az örök és az időbeli közötti dinamikus kapcsolat.
Amikor tehát egy gyógyító felír egy gyógynövényt, akkor nem mechanikus hatás-okozati láncot indít el, hanem belép ebbe a kozmikus párbeszédbe. A gyógynövény karma-śakti-ja, azaz karmikus ereje nem valami külsődleges, a növényen kívüli hatás, hanem magának a növénynek az isteni természetéből fakadó energia. Ez az energia azonban csak akkor aktiválódik, ha a gyógyító, a vaidya megfelelő lelki gyakorlaton, sādhana-n ment keresztül. Ellenkező esetben a növény szunnyadó állapotban marad, nem fejti ki teljes gyógyerejét.

A Sāṅkhya filozófia szerint minden, ami létezik, a puruṣa és a prakṛti kölcsönhatásából származik. A puruṣa a tiszta tudat, amely önmagában mozdulatlan, de jelenléte által lehetővé teszi a prakṛti, az őstermészet kibontakozását. A prakṛti kezdetben nem-megnyilvánult állapotban van, és benne a három guṇa - sattva, rajas és tamas - tökéletes egyensúlyban található. Amikor a puruṣa "ránéz" a prakṛti-re, ez az egyszerű nézés felborítja az egyensúlyt, és elkezdődik a világkifejtés folyamata, a tattva-k sorozatos megjelenése.
Az első megnyilvánuló tattva a mahat, a kozmikus értelem, amelyből aztán az ahaṅkāra, az én-tudat születik meg. Az ahaṅkāra háromféle lehet: vaikārika, amikor a sattva guṇa dominál, taijakasa, amikor a rajas dominál, és bhūtādi vagy tāmasa, amikor a tamas dominál. Ebből a hármas ahaṅkāra-ból fejlődnek ki aztán a további tattva-k: a vaikārika ahaṅkāra-ból a manas, az elme, és a tíz indriya, azaz az öt cselekvési szerv és az öt érzékelési szerv. A taijakasa ahaṅkāra biztosítja az energiát ehhez a folyamathoz, míg a bhūtādi ahaṅkāra-ból származnak a pañca tanmātra-k, az öt finom elem, és végül a pañca mahābhūta-k, az öt durva elem. Ez a kozmológiai leírás nem pusztán absztrakt filozófia, hanem minden egyes dravya létezésének és működésének magyarázata. Amikor egy āyurvédikus orvos megvizsgál egy gyógynövényt, akkor valójában azt nézi, hogy ez a növény hogyan tükrözi magában a huszonnégy tattva működését, melyik tattva dominál benne, és ez hogyan befolyásolja gyógyító hatását. Minden dravya egy kicsiny univerzum, amely magában hordja az egész kozmikus rendet, de mindig valamilyen sajátos hangsúllyal, sajátos tattva-dominanciával.
A pañca mahābhūta-k - ākāśa, vāyu, agni, āpas és pṛthvī - nemcsak a fizikai világ építőkövei, hanem egyben azok az energetikai minőségek is, amelyek minden dravya-ban megtalálhatók, de különböző arányokban. Az ākāśa tattva, az éter elve a tér és a hang principiuma, amely minden dravya-ban jelen van, de különös erővel nyilvánul meg azokban a növényekben, amelyek üreges szárakkal rendelkeznek, vagy amelyeknek erős illata van. Ezek a növények képesek hatni a śrotra indriya-ra, a hallásérzékre, és általában a vāta doṣa-ra gyakorolnak befolyást, különösen annak prāṇa vāyu komponensére, amely a légzésért és a szív működéséért felelős.

A vāyu tattva, a levegő elve a mozgás és az érintés principiuma, amely azokban a dravyák-ban dominál, amelyek könnyű, száraz és mozgékony tulajdonságúak. Ezek különösen hatékonyan befolyásolják a tvak indriya-t, a tapintásérzéket, és általában stimuláló hatással vannak a prāṇa és vyāna vāyu-ra. A vāyu-domináns növények, mint például a śuṇṭhī, a szárított gyömbér, képesek áttörni a tamas guṇa által okozott stagnációt és mozgásba hozni azokat az energiákat, amelyek elakadtak a szervezetben. Az agni tattva, a tűz elve a hőmérséklet és a forma principiuma, amely a cakṣur indriya-val, a látásérzékkel áll kapcsolatban. Az agni-domináns dravyák általában melegek, csípősek és világos színűek, és erős hatást gyakorolnak a pitta doṣa-ra, különösen annak pācaka agni komponensére, amely az emésztésért felelős. Ezek a dravyák nemcsak fizikai értelemben "megemésztik" a táplálékot, hanem képesek "megemészteni" a tudatalatti saṃskāra-kat is, azokat a mély benyomásokat, amelyek karmikus akadályokat jelentenek a spirituális fejlődés útján.
Az āpas tattva, a víz elve a kohézió és az íz principiuma, amely a rasanā indriya-val, az ízérzékkel kapcsolódik össze. A víz-domináns dravyák általában hűsítőek, nedvesek és tápláló hatásúak, és különösen jótékonyan hatnak a kapha doṣa-ra, de nem a durva kapha felhalmozódás értelemben, hanem az ojas, az életenergia finom formájának erősítése által. Ezek a növények, mint például a śatāvarī, nemcsak a fizikai testet táplálják, hanem a sūkṣma śarīra-t, a finom testet is, és elősegítik a soma rasa termelődését, amely a halhatatlanság elixírje. A pṛthvī tattva, a föld elve a szilárdság és az illat principiuma, amely a ghrāṇa indriya-val, a szaglással áll kapcsolatban. A föld-domináns dravyák általában nehezek, stabilak és gyökérzetesek, és különösen erős hatást gyakorolnak az apāna vāyu-ra, amely a kiválasztásért és a reprodukcióért felelős. Ezek a dravyák, mint például az aśvagandha, nemcsak fizikai erőt adnak, hanem stabilizálják az egész energetikai rendszert és megteremtik azt az alapot, amelyre a magasabb spirituális gyakorlatok építhetők.

A pañca tanmātra-k, a finom elemek nem közvetlenül észlelhetők, de minden dravya-ban jelen vannak, és ezek azok, amelyek valójában kapcsolatot teremtenek az anyagi világ és a tudat között. A śabda tanmātra, a hang finom esszenciája minden dravya-ban megtalálható annak belsőleg rejlő vibráció-mintázata formájában. Amikor egy mantra-t ismételgetünk egy adott dravya fogyasztása közben, akkor ezt a belső vibráció-mintázatot aktiváljuk, és a mantra hangjai rezonanciába lépnek a dravya śabda tanmātra-jával. A sparśa tanmātra, az érintés finom esszenciája határozza meg, hogy egy dravya hogyan hat a prāṇa-kra, az életenergiákra. A rūpa tanmātra, a forma finom esszenciája kapcsolódik a dravya színéhez és alakjához, és befolyásolja, hogy melyik cakra-ra hat elsősorban. A rasa tanmātra, az íz finom esszenciája nemcsak az ízérzékelést határozza meg, hanem azt is, hogy a dravya melyik rasa kategóriába tartozik, és ez alapvetően befolyásolja gyógyító hatását. A gandha tanmātra, az illat finom esszenciája pedig kapcsolatot teremt a dravya és az emlékezet, a smṛti között, mivel az illatok közvetlenül hatnak a limbikus rendszerre és képesek felidézni mély tudattalan tartalmakat.

A dasa indriya-k, a tíz érzékszerv rendszere mutatja meg, hogy a dravyák hogyan lépnek kapcsolatba a tudattal. A pañca jñānendriya, az öt megismerési szerv - śrotra, tvak, cakṣur, rasanā, ghrāṇa - által érzékeljük a dravyák tulajdonságait, míg a pañca karmendriya, az öt cselekvési szerv - vāk, pāṇi, pāda, pāyu, upastha - által vesszük fel és használjuk fel azokat. Ez azonban nem passzív folyamat, mert minden érzékelés egyben cselekvés is, minden befogadás egyben átalakulás is. A manas, az elme az a tattva, amely összefogja és értelmezi az érzékszerveken keresztül beérkező információkat. A dravyák hatása nagymértékben függ attól, hogy a manas milyen állapotban van a fogyasztás pillanatában. Ha a manas rajasik állapotban van, akkor ugyanaz a dravya egészen máshogy fog hatni, mintha sattvik állapotban lenne. Ezért olyan fontos az āyurvédában a megfelelő mentális előkészítés, a szertartásos körülmények megteremtése és a hálaadás gyakorlása a dravyák fogyasztása előtt.
Az ahaṅkāra, az én-tudat az a tattva, amely meghatározza, hogy a dravya hatását hogyan értelmezzük és integráljuk a személyiségbe. A vaikārika ahaṅkāra esetében a dravya hatása tiszta és harmonikus lesz, segíteni fogja a spirituális fejlődést. A rājasika ahaṅkāra esetében a hatás dinamikus lesz, de könnyen túlfűtöttséghez vezethet. A tāmasika ahaṅkāra esetében pedig a dravya hatása eltompul, vagy akár károssá is válhat.
A mahat, a kosmikus értelem az a tattva, amely lehetővé teszi, hogy megértsük a dravyák igazi természetét és helyüket a kozmikus rendben. A mahat szintjén minden dravya egyetlen nagy gyógyító rendszer része, és minden betegség, minden egyensúlytalanság valójában a kozmikus harmónia valamilyen zavar jele. Az igaz vaidya, az igazi gyógyító az, aki a mahat szintjén képes látni, és ezért nem csak a tüneteket kezeli, hanem a kozmikus diszharmónia gyökereit.
A prakṛti és puruṣa viszony megértése kulcsfontosságú a dravyaguṇa karmikus szemléletéhez. A prakṛti az anyag és energia világa, amelyben a dravyák léteznek és hatnak. A puruṣa pedig a tiszta tudatosság, amely által a dravyák hatása tudatos tapasztalássá válik. Minden gyógyítási folyamat lényegében a prakṛti és puruṣa közötti megfelelő viszony helyreállítása, olyan állapot megteremtése, amelyben a prakṛti energiái harmonikusan szolgálják a puruṣa kibontakozását.

Ez a kozmológiai háttér magyarázza meg, hogy miért olyan összetett a dravyák hatásmechanizmusa az āyurvédában. Amikor például a triphala-t, a három gyümölcs keverékét vizsgáljuk, akkor látjuk, hogy az āmalakī sattva guṇa-domináns és különösen az ojas-ra hat, a bibhītakī rajas guṇa-domináns és a tejas-ra hat, a harītakī pedig tamas guṇa-domináns, de tisztító hatása által segít átlépni a tamas korlátait. Együtt ez a három dravya a triguṇa teljes spektrumát lefedi, és ezért képes harmonizálni az egész pszicho-fizikai rendszert. A hatása azonban nem automatikus, hanem függ attól, hogy a fogyasztó melyik tattva szintjén van tudatosan jelen. Ha csak a sthūla bhūta szintjén, a durva fizikai szinten érzékeli a hatást, akkor csak mechanikus emésztési javulást fog tapasztalni. Ha a sūkṣma bhūta szintjén, a finom fizikai szinten van jelen, akkor energetikai változásokat is észlel majd. Ha a tanmātra szintjén képes befogadni a hatást, akkor érzelmi és mentális változások is bekövetkeznek. Ha az indriya szintjén van jelen, akkor érzékszerveinek finomítását és tisztítását tapasztalja. Ha a manas szintjén fogadja be, akkor gondolkodásmódjának változását észleli. Ha az ahaṅkāra szintjén dolgozza fel, akkor személyiségének átalakulása kezdődik meg. Ha a mahat szintjén képes integrálni, akkor kozmikus tudatosságra tesz szert. És ha a prakṛti-puruṣa szintjén történik a befogadás, akkor a dravya katalizátor lesz a mokṣa, a végső felszabadulás felé.
Ez magyarázza meg azt is, hogy miért olyan fontos a guru jelenléte a dravyaguṇa tanulásában. A guru már átment ezeken a tattva szinteken, és képes úgy átadni a tudást, hogy az ne csak információ legyen, hanem valós átalakulási erő. Amikor a guru egy dravya-ról beszél, akkor nem csak a könyvekből olvasható tulajdonságokat sorolja fel, hanem átadja saját tapasztalati tudását arról, hogy ez a dravya hogyan hat a különböző tattva szinteken.

A karma fogalma ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy minden dravya fogyasztás egyben cselekvés is, amely következményekkel jár. De ezek a következmények nem csak a fizikai szinten jelentkeznek, hanem minden tattva szinten. Ha valaki tudatlanul fogyaszt egy erős vīrya-jú dravya-t, akkor nemcsak a testében, hanem a finom testében, sőt az okozati testében is változások következnek be, amelyek akár több életcikluson át is hathatnak. Ezért olyan fontos a viveka, a megkülönböztető tudás fejlesztése, amely segít felismerni, hogy melyik dravya illik hozzánk az adott pillanatban, melyik tattva szintünkön és milyen karmikus állapotunkban. Ez a viveka nem intellektuális tudás, hanem intuitív bölcsesség, amely a yoga gyakorlás és a guru kegye révén fejlődik ki.

A prakṛti huszonnégy tattva-jának megértése révén válik világossá, hogy a dravyaguṇa tudomány valójában alkalmazott Sāṅkhya filozófia, olyan élő rendszer, amely az absztrakt metafizikai elveket konkrét gyógyítási gyakorlattá alakítja át. Minden dravya egy-egy tattva kombináció különleges kifejezése, és minden betegség egy-egy tattva szint zavarából származik. A gyógyítás pedig a tattva-k harmóniájának helyreállítása, olyan állapot megteremtése, amelyben minden tattva a maga helyén van és harmonikusan működik együtt a többivel. Ez a szemlélet radikálisan eltér a modern orvostudomány mechanikus megközelítésétől, amely a testet gépként kezeli és a tüneteket igyekszik megszüntetni. Az āyurvedikus szemléletben a test nem gép, hanem a kozmikus intelligencia kifejezése, és minden betegség végső soron a kosmikus harmóniától való eltávolodás jele. A dravyák nem gyógyszerek a szó modern értelmében, hanem a kozmikus harmónia helyreállításának eszközei, olyan kulcsok, amelyek segítségével újra összhangba kerülhetünk a világegyetem természetes ritmusaival.
A huszonnégy tattva rendszerének ismerete segít megérteni azt is, hogy miért olyan változatos a dravyák hatása különböző embereken. Minden ember sajátos tattva konstellációval rendelkezik, amely születési képletében, jyotiṣa horoszkópjában tükröződik vissza. Az egyes graha-k, bolygók különböző tattva-kra hatnak erősebben, és ezért az adott graha befolyása alatt született ember számára azok a dravyák lesznek különösen hatékonyak, amelyek ugyanazon tattva-kat befolyásolják. A soma és a soma-rasa fogalma is ebből a tattva-rendszerből érthető meg igazán. A soma nem egy konkrét növény, hanem az a finom esszencia, amely akkor keletkezik, amikor a huszonnégy tattva tökéletes harmóniában működik. Minden dravya tartalmaz valamilyen mértékben soma-potenciált, de ez csak akkor aktiválódik, ha a fogyasztó saját tattva-rendszere is harmonikus állapotban van.

A kuṇḍalinī śakti és a cakra-k rendszere szintén a tattva-k működésével magyarázható. A hét fő cakra mindegyike a tattva-k különböző csoportjainak felel meg, és a különböző dravyák azáltal hatnak az egyes cakra-kra, hogy befolyásolják a nekik megfelelő tattva-kat. A mūlādhāra cakra például elsősorban a pṛthvī mahābhūta-val és a gandha tanmātra-val áll kapcsolatban, és ezért azok a dravyák, amelyekben ezek dominálnak, különösen hatékonyan stimulálják ezt a cakra-t. A rasāyana, az elixírek tudománya sem más, mint olyan dravya kombinációk megalkotása, amelyek képesek a tattva-k teljes spektrumát harmonizálni és fokozatosan tisztítani. A nagy rasāyana-k, mint a cavanapraśa vagy a brahmarasāyana, összetett formulák, amelyek minden tattva szinten hatnak és fokozatosan vezetik át a fogyasztót az alsóbb tattva szintekről a magasabbakra. A végső cél mindig a kaivalya, a tiszta puruṣa megvalósítása, az az állapot, amelyben a tudat teljesen független lett a prakṛti-tól és a huszonnégy tattva-tól. De ez nem azt jelenti, hogy elutasítjuk az anyagi világot, hanem azt, hogy tökéletesen megértjük annak működését és tudatosan használjuk fel a spirituális fejlődés szolgálatában. A dravyaguṇa tudomány ebben az értelemben nem más, mint a kaivalya felé vezető út egyik legfontosabb segédeszköze, olyan GPS, amely megmutatja, hogyan navigáljunk biztonságosan a prakṛti huszonnégy tattva-jának térképén. A dravyaguṇa tudományának karmikus megközelítése messze túlmutat azon, amit a modern ember első hallásra érteni vél belőle. Nem csupán arról van szó, hogy megismerjük az orvosi növények hatásait és azokat mechanikusan alkalmazzuk a különféle betegségek kezelésére. Ez a tudomány valójában a világegyetem legmélyebb titkainak megértését jelenti, azt a felismerést, hogy minden anyag, minden dravya – ahogy a szanszkritban mondják – egyben a kozmikus törvényszerűségek hordozója is. Amikor az ősi védikus látnokok, a ṛṣik-ok először megfogalmazták ezt a tudást, akkor egy olyan rendszert alkottak, amely az anyagi világ jelenségeit összekapcsolja az isteni valóság síkjával. Minden egyes gyógynövény, ásvány vagy állati eredetű gyógyszer egyben a mahābhūták, azaz az öt őselemnek a dinamikus kifejezése, és mindegyik magában hordozza a karman, vagyis a kozmikus cselekvés egyetemes törvényének energiáját.

Az āyurveda szerint az ember háromféle testtel rendelkezik, és minden dravya mindhárom szinten kifejti hatását. A sthūla śarīra a fizikai test, amelyet közvetlenül érzékelünk. Ezen a szinten a dravyák a pañcamahābhūta, az öt őselemen keresztül hatnak. Az ākāśa tattva, az éter elve a śabda tanmātra, azaz a hang finom esszenciája révén kapcsolódik a dravyák nāma-jához, a nevükhöz. Itt nem pusztán szavakról van szó, hanem arról a vibráció-mintázatról, amelyet minden anyag magában hord. A vāyu tattva, a levegő elve a sparśa tanmātra, az érintés finom esszenciájának segítségével lép kapcsolatba a dravyák ízével. Az agni tattva, a tűz elve pedig a rūpa tanmātra, a forma finom lényege által egyesül a dravyák hatóerejével.
A sūkṣma śarīra a finom test, amelynek létezéséről a modern ember általában nincs tudomása, pedig ez az energetikai test felelős az élet fenntartásáért. Itt működnek a prāṇa pañcaka, az öt prāṇa energia-áramok: a prāṇa vāyu, amely a légzésért és a szív működéséért felel, az apāna vāyu, amely a kiválasztásért és a reprodukcióért felelős, a vyāna vāyu, amely az egész testben keringeti az energiát, az udāna vāyu, amely a beszédért és a felfelé irányuló energiamozgásokért felel, és a samāna vāyu, amely az anyagcsere-folyamatokért felelős. Ezen a szinten nyilvánul meg a dravyák igazi karma-śakti-ja, mert a prāṇa-k nem egyszerűen életerők, hanem a tudat mozgásformái, a citta vṛtti-k, azaz az elmeműködések energetikai alapjai.
A samāna vāyu működése különösen figyelemre méltó, mert ez nem csupán az emésztést jelenti a szó hétköznapi értelmében. Ez az energiaáram felelős azért a csodálatos folyamatért, amelynek során az anyag tudattá, a tudat pedig anyaggá alakul át. Itt tárul fel a dravya brahmasvarūpa-ja, azaz brahma-természete, az a felismerés, hogy minden anyagban ott rejtőzik az isteni tudatosság.
A kāraṇa śarīra az okozati test, amely már a felszabadult tudatállapotokhoz, a videha mukti állapotához tartozik. Ezen a szinten a dravyák már nem anyagi természetűek a szó hétköznapi értelmében, hanem caitanya svarūpa-k, tiszta tudatformák, amelyek a vijñānamaya kośa-ban, a bölcsességburokban és az ānandamaya kośa-ban, a boldogság-burkában működnek. Itt a dravya, az anyag és a draṣṭā, a látó tudat egységbe olvad össze, és a gyógyítás nem külső beavatkozás többé, hanem ātmasākṣātkāra, az öntudatra ébredés folyamata.

Az alkímiai tudomány, a rasa śāstra perspektívájából nézve minden dravya parada természetű, azaz a higany ezoterikus minőségével rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy minden anyag śiva és śakti, azaz a férfi és női kozmikus princípiumok egyesülésének kifejezése. A rasa szó kettős jelentése – íz és higany – nem véletlen egybeesés, hanem arra a mélyebb összefüggésre utal, hogy mindkettő az anyag azon finom természetére vonatkozik, ahol az anyagi és a tudati sík találkozik egymással.
A ṣaḍrasa, a hat íz rendszere ezért nem egyszerű ízérzékelési kategória, hanem a ṣaṭcakra, a hat energiacentrum kozmológiai megfelelője. A madhura rasa, az édes íz a mūlādhāra cakra pṛthvī tattva-jával, azaz a földelem energiájával rezonál, és azokat a folyamatokat támogatja, amelyek a túlélési ösztönökkel és az alapvető biztonságérzettel kapcsolatosak. Az amla rasa, a savanyú íz a svādhiṣṭhāna cakra āpas tattva-jával, a vízelem energiájával áll összhangban, és a kreativitást, a szexualitást és az érzelmi kiegyensúlyozottságot befolyásolja. A kaṭu rasa, a csípős íz pedig a maṇipūra cakra tejas tattva-jával, a tűzelem energiájával lép szinkronba, és a személyes erőt, az akaraterőt és az emésztőtüzet serkenti.

A tantrikus hagyomány, különösen a Kaula és Trika rendszerek nem választják szét a dravyaguṇa tudományt a sādhana-tól, a lelki gyakorlattól. A pañcamakāra szertartásban – madya, māṃsa, matsya, mudrā, maithuna – minden egyes elem dravya természetű, és ezek nem pusztán jelképes jelentőségűek, hanem konkrét alkímiai szubsztanciák, amelyek a gyakorló, a sādhaka tudatát a viśvarūpa, azaz a világforma felé irányítják. A madya, a bor ebben az összefüggésben nem a tudatot elbódító szer, hanem a soma-rasa ezoterikus megfelelője. A soma a védikus szövegekben említett misztikus ital, amely a piṇḍa, az egyéni mikrokozmosz és a brahmāṇḍa, a világmindenség makrokozmosza között teremt hidat. A śaivāgama szövegek szerint a madya karmikus hatása a rajas guṇa megfelelő serkentésén keresztül a kuṇḍalinī śakti ébredését szolgálja, de csak abban az esetben, ha a sādhaka megfelelő beavatáson, dīkṣā-n esett át, és a guru kegyéből megnyílt számára a śaktipāta, az energiaátadás lehetősége. A māṃsa, a hús a rajas és tamas guṇa-k sajátos ötvözetét képviseli. Mint dravya, a kāma kalā-k, azaz a vágyenergiák átváltoztatásának eszköze. Itt természetesen nem anyagias élvezetről van szó, hanem a bhoga, az élvezet és a yoga, az egyesülés közötti mély párbeszédről, amelyben a kāmāśakti, a vágy energiája brahmaśakti-vé, isteni erővé alakul át. A matsya, a hal az āpas tattva, a vízelem legfinomabb kifejeződése, a jala maṇḍala, a vízi szféra energiáinak sűrítménye. Ez biztosítja azt a folyékony közeget, amelyben a kuṇḍalinī, az alapcsakrában szunnyadó őserő felúszhat, felemelkedhet a suṣumnā nāḍī-ban, a központi energiacsatornában.
A mudrā ebben a szakrális összefüggésben nem a jól ismert kéztartásokra vonatkozik, hanem a dhānya, a gabona ezoterikus minőségére. Ez az annamaya kośa, a táplálékburok és a manomaya kośa, az elmei burok között teremt kapcsolatot. A mudrā mint dravya a bīja śakti, az őserő hordozója, és mint ilyen, a mantra-k anyagi alapja, a śabda brahman, azaz a hangként megnyilvánuló abszolútum sűrűsödési pontja a durva anyagban.
A maithuna végül nem testi egyesülés, hanem a śiva-śakti sāmarasya, az univerzális férfi és női princípiumok közötti tökéletes összhang megvalósítása. Itt a puruṣa és prakṛti, a tudat és az anyag kozmikus sarktengely-párja az egyéni, személyes szinten nyilvánul meg, és a gyakorló megtapasztalhatja saját lényében az egyetemes polaritások játékát.

A jyotiṣa śāstra, azaz a csillagjóslás tudománya különösen fontos szerepet játszik a dravyaguṇa karmikus szemléletében, mivel minden egyes dravya valamelyik graha śakti, bolygóenergia befolyása alatt áll. Ez azt jelenti, hogy minden anyag hatása összhangban van a kozmikus körforgásokkal, és soha nem függetleníthető a világegyetem nagyobb ritmusaitól. A sūrya, a nap alá tartozó dravyák, mint például a bhāṅgī, a kender vagy a muñja, a szent fű, a tejas tattva, a tűzelem hordozói. Ezek a pitta doṣa szabályozásán keresztül fejtik ki hatásukat, és általában serkentő, melegítő tulajdonságokkal rendelkeznek. A candra, a hold befolyása alatt álló dravyák, mint a kuśa, az áldásfű vagy a tulasī, a szent bazsalikom, az ojas, az életenergia tárolói. Ezek a kapha doṣa harmóniáján keresztül stabilizálják a test rendszereit, és jellemzően hűsítő, tápláló hatásúak.
A maṅgala, a mars energiái a rakta dhātu, a vérszövet és a majjā dhātu, az idegrendszer dinamikájában nyilvánulnak meg. Az ide tartozó dravyák, mint a lohita candana, a vörös szantálfa vagy a jātīpatra, a szerecsendió, főként a krodha, a harag és az utsāha, a lelkesedés érzelmi spektrumán hatnak, és segíthetnek ezeknek az energiáknak a megfelelő kezelésében.
A budha, a merkur alá tartozó dravyák, mint a brahmī vagy a śaṅkhapuṣpī, a fehér konvolvulus, a buddhi tattva, az értelem élesítői, a medha śakti, az intellektuális erő serkentői. Ezek különösen hasznosak a tanulás, a memória és a logikus gondolkodás támogatásában.
A bṛhaspati, a jupiter hatása alatt álló dravyák a jñāna mārga, a tudás ösvényén haladók számára különösen fontosak. A medhya rasāyana-k, az értelmességet erősítő szerek kategóriája nemcsak az emlékezetet javítja, hanem a pratyakṣa, a közvetlen észlelés és az anumāna, a logikus következtetés képességeit is fejleszti.
A śukra, a vénusz energiái a śukra dhātu, a nemzőszövet és az ojas termelésében teljesednek ki. Az ide tartozó dravyák, mint a śatāvarī vagy a kapikacchū, a szerelmi kapcsolatok és a reprodukció szent misztériumában játszanak szerepet, de mindig a spirituális fejlődés szolgálatában.
A śani, a szaturnusz befolyása talán a legösszetettebb, mivel egyszerre képviseli a vairāgya, a lemondás és a tapa, az önmegtartóztatás építő erőit, ugyanakkor a moha, a tudatlanság és a viṣāda, a bánat destruktív csapdáit is. A śani alá tartozó dravyák, mint a guggulu vagy a śilājatu, a hegyi szurok, a karma yoga súrlódó erejének megtestesítői. Ezek segítenek megtisztítani a saṃskāra-kat, a tudatalatti benyomásokat és semlegesíteni a vāsanā-kat, a rejtett hajlamokat.
A rāhu és ketu, az árnyékbolygók különleges helyet foglalnak el ebben a rendszerben, mivel ők képviselik az anyag és tudat közötti hidat, a māyā śakti, az illuzórikus erő kétértelműségét. A rāhu alatti dravyák, mint a dhatūra, a maszlag vagy a bhaṅgā, a kender, a cittavṛtti nirodha, azaz a tudatműködések megfékezésének eszközei lehetnek, de egyúttal a vikṣepa, az elmei szétszórtság fokozásának veszélyét is magukban hordják. Ezért alkalmazásuk különösen nagy óvatosságot és szakértelmet igényel.

A siddha sampradāya hagyományában, amely az alkímiai és jógikus gyakorlatokat ötvözi, a dravyaguṇa tudomány elválaszthatatlan a rasāyana śāstra-tól, az életelixírek tudományától. Itt nem egyszerű gyógyszerekről van szó, hanem a deha siddhi, a test tökéletesítése és a citta śuddhi, a tudattisztítás egységes gyakorlatáról.
A navapāṣāṇa, a kilenc ásvány rendszere a navagraha, a kilenc bolygó kozmológiai megfelelője. Minden egyes áśmin, kő egy-egy cakra energiájával rezonál, és meghatározott alkímiai átváltoztatási folyamatokat képes elindítani. A vajra, a gyémánt a sahasrāra cakra kristályos természetének földi megnyilvánulása, a mukti dravya, a felszabadulást szolgáló anyag legkifejezettebb képviselője. A tāmra, a réz pedig a śukra dhātu alkímiai finomításának katalizátora, amely segít a kāma kalā-k, a vágyenergiák spirituális célú felhasználásában.
A rasa pārāyaṇa, a higany előkészítésének művészete a siddha-k legősibb tudománya. Ebben az összefüggésben a parada, a higany nem egyszerű vegyi elem, hanem magának a śivatattva-nak, a śiva-princípiumnak az anyaggá válása, a bindu visarga energiájának, az őspont kiáradó erejének kicsapódása a durva anyagban.
Az aṣṭa saṃskāra, a nyolc megtisztítási folyamat során a parada elveszti természetes mérgező tulajdonságait, és elnyeri rasendratva-ját, azaz higany-felsőbbségét. Ez azt a képességet jelenti, hogy képes minden más dravya-t a saját magasabb természetére hangolni át. Ez az ādhāra vidyā, az alaptudomány a tantrikus alkímista számára, mert feltárja a parada és a prakṛti, az anyag között fennálló titokzatos kapcsolatot, megmutatja a śakti anyagi megjelenésének működési módját.

A bhaṅgī karma, azaz a kenderfű használatának kérdése különösen érdekes példája annak, hogyan lehet ugyanaz a dravya egyszerre sattva, rajas és tamas guṇa uralkodó, attól függően, hogy milyen tudatállapotban és milyen saṃskāra-kkal, tudatalatti benyomásokkal rendelkezik az azt használó sādhaka. A gañjā sattvik alkalmazása a dhyāna, az elmélkedés és a samādhi, az öntudat-egyesülés állapotainak elősegítője lehet. Rajasikus használat esetén a kāma kalā-k, a vágyenergiák serkentésére irányul, míg tamasikus alkalmazáskor a viṣāda és a moha, a bánat és a tudatlanság erősödik.
A Kauśika sūtra-k szerint a bhaṅgī helyes alkalmazása megköveteli a triguṇa egyensúly tudatos fenntartását. Ez olyan adagolást és olyan szertartásba foglalt alkalmazást jelent, amelyben mindhárom guṇa összhangban képes kifejteni energiáit anélkül, hogy bármelyik is káros túlsúlyra jutna. Itt válik nyilvánvalóvá, hogy mennyire fontos a guru irányítása és a megfelelő lelki előkészítés.
A dravya és mantra közötti kapcsolat a śabda brahman, azaz a hangként megnyilvánuló abszolút valóság megvalósításában éri el tetőpontját. Itt az akṣara, az elpusztíthatatlan hang és a kṣara, az elmúló forma egységben nyilvánul meg. Minden egyes dravya-nak van saját bīja mantra-ja, őshangja, amely a substancia nāma-rūpa egységének, név és forma összetartozásának hangzó kifejezése.
Az aśvagandha bīja mantra-ja például a "klīṃ" śakti bīja, amely a kuṇḍalinī śakti ébredésének indító mechanizmusa. A brahmī bīja mantra-ja pedig a "śrīṃ" lakṣmī bīja, amely a buddhi tattva, az értelem kibontakozását szolgálja. Amikor a mantra japa, az ismétlés és a dravya sevana, a fogyasztás egybekapcsolódik, akkor a sādhaka mikrokozmosza és a világegyetem makrokozmosza között finom összhang jön létre. Ez a piṇḍa és brahmāṇḍa közötti megfelelés aktiválódása, amely a hermetikus hagyomány "ahogy fent, úgy lent" elvének védikus megfelelője.

Az āyurvédikus kórismézési rendszerben a nāḍī parīkṣā, a pulzusvizsgálat nem csupán a tridoṣa – vāta, pitta, kapha – egyensúlytalanságainak felmérését jelenti. Ez egyben a sādhaka karma-śaya-jának, karmakészletének állapotát is tükrözi. A pulzus különböző tulajdonságai – a gati, azaz a sebesség, a tāla, azaz a ritmus és a laya, azaz az összhang – mind-mind a prāṇa vāyu különféle vetületeinek tükröződései.
Amikor például vāta túlsúlyos pulzust észlel a vaidya, akkor a madhura, édes és snigdha, olajos tulajdonságú dravyák, mint a śatāvarī vagy a balā alkalmazását javasolja. Ezek a vāta śamana, azaz a vāta csillapítása révén egyidejűleg hatnak az uddāna vāyu-ra, amely a felfelé irányuló energiamozgásokért felel, és a vyāna vāyu-ra, amely az energia egész testen való szétosztásáért felelős.
A pitta uralkodó alkat esetében a śīta, hideg és tikta, keserű tulajdonságú dravyák, mint a nimba, a neemfa vagy a bhṛṅgarāja alkalmazása javasolt. Ezek nemcsak a pitta doṣa-t csillapítják, hanem elősegítik az agni tattva finomítását is, azaz az uṣṇa guṇa, a melegítő tulajdonság durva megnyilvánulásait a sūkṣma, finom síkra helyezik át. Ez különösen fontos a jñāna yoga, a tudás útján haladó gyakorlók számára, akiknek egyensúlyt kell tartaniuk a tejas, a lelki tűz és az agni, az anyagcsere tüze között.
A kapha uralkodó prakṛti esetében a kaṭu, csípős, a tikta, keserű és a kaṣāya, összehúzó ízű dravyák alkalmazása javasolt. Ezek nemcsak a kapha csillapítását szolgálják, hanem elősegítik a tamas guṇa feloszlatását is, megtisztítják az ālasya, a restség és a styāna, a tespedtség karmikus hátterét.
Az ṛtu, az évszakok és a dravyák közötti kapcsolat a kālacakra, az időkerék tana szerint alakul. Minden évszak meghatározott kozmikus energiák hordozója, és ennek megfelelően egyes dravyákat aktivál, másokat pedig semlegesít. A grīṣma, a nyár során, amikor az agni tattva túlsúlyban van, a pitta śamaka, a pitta-t csillapító dravyák természetes hatóereje megnövekszik. A śīta, a tél időszakában pedig, amikor a kapha hajlamos súlyosbodni, a kaṭu és uṣṇa, azaz a csípős és melegítő dravyák karmikus eredményessége fokozódik.
A pañcakośa modell, az ötburok rendszer nézőpontjából minden dravya egyidejűleg hat az annamaya kośa-tól, a táplálékburoktól egészen az ānandamaya kośa-ig, a boldogság-burkokig. Az annamaya kośa szintjén működő dravyák, mint a különféle gabonák vagy a mudgā, a mung bab, kiépítik a prāṇamaya kośa energetikai infrastruktúráját. A manomaya kośa-ra célzottan ható dravyák, mint a mandukaparni vagy a brahmī, a vijñānamaya kośa, a bölcsesség-burok felé orientálják a tudatot, fejlesztik a vicāra, az elmélkedés és a vitarka, az okos gondolkodás képességeit.
Az ānandamaya kośa elérésében azonban a dravyák önmagukban már nem elegendőek, mert ezen a szinten a bhāva, a lelki beállítódás és a śraddhā, a mély hit jelentősége válik meghatározóvá. Itt a dravya hatásossága közvetlenül függ a hódolat mélységétől és a gyakorló lelki érettségétől.
Az auṣadha, az orvosság és az āhāra, a táplálék közötti megkülönböztetés a védikus hagyományban nem merev kategorizálás. Minden dravya alapvetően gyógyászati potenciállal rendelkezik, de hogy éppen táplálkozási vagy gyógyászati szerepet tölt-e be, azt az alkalmazás összefüggése és a személy aktuális doṣa állapota határozza meg. Ugyanaz a dravya lehet anna, táplálék az egészséges ember számára és bheṣaja, gyógyszer a beteg számára.

A guru-śiṣya paramparā, a tanító-tanítvány hagyomány alapvető fontosságú a dravyaguṇa helyes megértésében. A dravyák karmikus természetét ugyanis csak a guru kegyéből, guru kṛpā-ból lehet teljesen megismerni. A śiṣya, a tanítvány számára a dravya eredményessége közvetlenül függ a guru āśīrvāda-jától, áldásától és saját sādhana-jának mélységétől. Minden dravya lényegében guru-tattva megnyilvánulása, a tanítási elv anyagi formában való kifejezése. A hiteles guru képes a dravya-kat sākṣibhāvena, tanúként szemlélni, amely azt jelenti, hogy képes átlátni azok külső formáján és közvetlenül megérinteni belső tattva-jukat, valódi lényegüket. Ez a sākṣin-állás, a tanú-tudat lehetővé teszi számára, hogy a dravyák valódi guṇa-it, tulajdonságait ne csupán elméleti tudásként, hanem közvetlen anubhava-ként, tapasztalatként közvetítse tanítványainak.
A guru-śakti, a tanító spirituális ereje átjárja a dravya-használat minden aspektusát. Amikor a guru praśāda-ként, szent ajándékként ad át bizonyos dravya-kat, azok nem pusztán anyagi természetük szerint hatnak, hanem a guru saṅkalpa-ja, szándéka és bhāva-ja, belső állapota szerint is. Ez magyarázza, miért lehet ugyanaz a dravya különböző hatású különböző személyek kezében – a dravya hatékonysága szorosan összefügg a használó śraddhā-jával, hitével és guru-niṣṭhā-jával, a guruhoz való odaadásával. A paramparā-beli tudásátadás során a guru nemcsak a dravyák technikai alkalmazását tanítja, hanem azok mantra-śakti-t, mantra-erőt is aktiválja. Minden autentikus dravya mögött bizonyos bīja-mantra-k, csíra-mantrák rejtőznek, amelyek helyes recitálása és megértése nélkül a dravya nem fejtheti ki teljes potenciálját. A guru-mukha-ból, a guru szájából hallott mantra-k különleges śakti-vel rendelkeznek, amely képes a dravyák latens energiáit felszabadítani.
Ez a hagyomány hangsúlyozza a viveka, a helyes megkülönböztető képesség fontosságát is. A guru megtanítja, hogyan lehet felismerni a sāttvika, rājasika és tāmasika dravya-kat, és hogyan kell azokat a praktikáló aktuális daśā-ja, állapota szerint alkalmazni. A dravya-cikitsā, a dravya-alapú gyógyítás így válik a spirituális sādhana szerves részévé.

Források

Alapvető szanszkrit szövegek:

Sāṅkhyakārikā (Īśvarakṛṣṇa) - A Sāṅkhya filozófia alapműve, különösen a 22-24 tattva leírása

Carakasaṃhitā (Caraka) - Sūtrasthāna 26. adhyāya: Dravyarasaguṇavīryavipākavijñānīyam, Cikitsāsthāna 1-4. adhyāya: Rasāyana és Vājīkaraṇa

Suśrutasaṃhitā (Suśruta) - Sūtrasthāna 40-42. adhyāya: Dravya saṃgrahaṇīya, Uttaratantra 64-66. adhyāya: Auṣadha

Aṣṭāṅgahṛdayam (Vāgbhaṭa) - Sūtrasthāna 9-10. adhyāya: Dravyavijñānīya és Rasabhedīya

Kauṭilya Arthaśāstra - 2. adhikaraṇa, 25. adhyāya: Auṣadha nirṇaya

Tantrikus és alkímiai szövegek:

Rasārṇava (Nāgārjuna-nak tulajdonítva) - A parada-karma és navapāṣāṇa rendszer leírása

Rasaratnasamuccaya (Vāgbhaṭa) - Rasa śāstra alapmű, 24 tattva és dravya kapcsolata

Śaivāgama gyűjtemény - Kriyāpāda, különösen a pañcamakāra dravya vonatkozásai

Tantrarajatantra - Śakti-kuṇḍalinī és dravya összefüggések

Sāṅkhya kommentárok:

Sāṅkhyakārikābhāṣya (Gauḍapāda) - Tattva-vyākhyāna

Tattvakaumudī (Vācaspatimiśra) - Prakṛti-vikāra részletes elemzése

Sāṅkhyasūtravṛtti (Aniruddha) - Puruṣa-prakṛti vivekadarśana

Jyotiṣa szövegek:

Bṛhajjātaka (Varāhamihira) - Graha-dravya levezetés

Bṛhatpārāśarahorāśāstra - Navagraha és auṣadha kapcsolatok

Jātakakarmapaddhati - Rogāriṣṭa és dravya cikitsā

Modern tanulmányok és kommentárok:

Dashpande, S.V.: "Ayurvedic Pharmacology in the Light of Sankhya Philosophy" (Sanskrit Akademi, 1987)

Sharma, P.V.: "Dravyaguna Vigyan" - Classical Ayurvedic Pharmacology (Chaukhamba Bharati, 1995)

Dwivedi, Ramanath: "Sankhya Darshan aur Ayurveda" (Motilal Banarsidass, 1999)

Frawley, David: "Ayurvedic Healing" - A comprehensive guide (Lotus Press, 2001)

Lad, Vasant: "Ayurveda: The Science of Self-Healing" (Lotus Press, 1984)

Ha tetszett az írás, kérem kövessen be Facebookon is https://www.facebook.com/ferencz.mihaly.ebook