Mahaśivarātri

Mahaśivarātri

Írta: Ferencz Mihály

Amikor a Śivarātri szót kimondjuk, legtöbben egy vallási ünnepre gondolnak, egy éjszakára, amely a naptár szerint egyszer érkezik el az évben, amikor templomokban mécsesek égnek, mantrák zúgnak, és a hívők virrasztva emlékeznek az Úr Śivára. Ám a szó valódi jelentése nem merül ki egy dátumban, sem egy rituális éjszakában. A szó maga egy kapu. A "Śiva" nem pusztán egy isteni név, hanem jelenti a jótékonyat, a kedvezőt, a tisztát, a ragyogót, azt, ami érintetlen és fehér, mint a hóval fedett hegycsúcs a hajnal előtti órában. A "rātri" éjszakát jelent, de nem csupán a naplemente utáni sötétséget, hanem azt az állapotot is, amikor a külső érzékelés visszahúzódik, és a világ zajai elcsitulnak. A Śivarātri tehát első hallásra ellentmondásnak tűnhet: miként lehet az éjszaka fehér? Hogyan lehet a sötétség ragyogó? A hétköznapi tapasztalat számára az éjszaka a fény hiánya. Amikor leszáll az este, a tárgyak körvonalai elmosódnak, a színek eltűnnek, és az ember ösztönösen fényforrást keres. A Śivarātri azonban nem ilyen éjszaka. Ez az éjszaka nem fekete, nem tompa, nem elrejtő. Inkább olyan, mint egy belülről sugárzó tér, ahol minden láthatóvá válik anélkül, hogy bármi kívülről megvilágítaná. Nem szükséges mécses, nem szükséges holdfény, nem szükséges semmiféle külső eszköz, mert maga a tudat válik fénnyé. Ami elsőre sötétségnek tűnik, az valójában csak a megszokott érzékelés hiánya. Aki hozzászokott ahhoz, hogy a fényt kívülről kapja, annak ijesztő lehet, amikor a külső ragyogás kialszik. De ebben a kialvásban nem hiány van, hanem lehetőség: a belső fény feltárulása. Ez az az éjszaka, amelyben az Úr Śiva nem jelképesen, hanem valóságosan érint. A hagyomány ezt az érintést śaktipātának nevezi, az isteni energia alászállásának, amely nem fokozatos tanulás eredménye, hanem kegyelmi áttörés. Amikor ez az érintés megtörténik, a tudat hirtelen önmagára ébred, mintha egy villám hasítaná ketté az addigi megszokottságot. A kasmíri śaiva mesterek részletesen beszélnek ennek különböző fokozatairól, és a legintenzívebb formát tīvra-tīvra śaktipātának nevezik, amely azonnali felismerést hoz. Somānanda a Śivadṛṣṭi hetedik fejezetében olyan erőről beszél, amely nem csupán átalakítja az embert, hanem gyökerestül fordítja ki addigi önazonosságát. Ebben az erőben az egyéni én nem megsemmisül, hanem átlényegül, mint amikor a jég felismeri, hogy mindig is víz volt.

A hagyomány kozmológiája szerint a létezés számtalan szintből áll, a legalacsonyabb világoktól a legmagasabb, kimondhatatlan tartományokig. A legfelsőbb valóság, Paramaśiva, nem egy távoli istenség, hanem a tudat legmélyebb alapja, amely minden megjelenés előtt is jelen van. A klasszikus dicsőítő sorok, amelyek az öt arcú, három szemű, minden félelmet eloszlató Śivának ajánlják fel az önátadást, nem pusztán mitológiai képek. Az öt arc a tudat öt alapvető működésére utal, a három szem pedig az idő három dimenziójának meghaladására. A teljes önátadás itt nem vallásos gesztus csupán, hanem annak felismerése, hogy nincs különálló cselekvő, aki kívülről közeledne az istenihez. A kegyelem ott érkezik, ahol az elkülönülés meginog.

Utpaladeva a Śivastotrāvalī egyik versében a Śivarātri igazi természetét úgy írja le, mint azt az állapotot, ahol a nap és a hold egyaránt lenyugszik, és mégis valami diadalmas ragyogás marad.

यत्र सोऽस्तमयमेति विवस्वांश्चन्द्रमः-प्रभृतिभिः सह सर्वैः। कापि सा विजयते शिवरात्रिः स्वप्रभाप्रसरभास्वररूपा॥४.२२॥

Yatra so'stamayameti vivasvāṁścandramaḥ-prabhṛtibhiḥ saha sarvaiḥ| Kāpi sā vijayate śivarātriḥ svaprabhāprasarabhāsvararūpā||4.22||

"Ahol (yatra) az a (saḥ) Nap (vivasvān) lenyugvásba (astamayam) megy (eti), és a Hold (candramaḥ) a többi fénnyel (prabhṛtibhiḥ) együtt (saha) mind (sarvaiḥ) eltűnik, ott (sā) az a bizonyos, különleges (kā api) Śivarātri (śivarātriḥ) diadalmaskodik (vijayate), amely saját fényének (sva-prabhā) kiáradásában (prasara) ragyogó természetű (bhāsvara-rūpā)."

A nap külső értelemben a fizikai fény, belső értelemben a kifelé irányuló tudatosság, a kilégzés mozgása, az aktivitás, amely a világ felé áramlik. A hold a gondolat finom fénye, az emlékezés, a képzelet, az érzelmek hullámzása. Amikor a vers azt mondja, hogy a nap és a hold együtt tűnik el, ez nem kozmikus katasztrófát jelent, hanem a mentális és érzéki működés ideiglenes elcsendesedését. A lélegzet kiáramlása és beáramlása között van egy rés, egy alig észrevehető szünet. Ebben a szünetben nincs kifelé irányulás és nincs befelé húzódás, nincs gondolati kép és nincs megnevezés. Ott a tudat önmagában nyugszik. Ezt a felismerést nevezi a hagyomány Pratyabhijñānak, önfelismerésnek, amely nem új tudást ad, hanem azt tárja fel, ami mindig is jelen volt. A belső Śivarātri ebben a résben születik meg. Nem a naptárhoz kötött, nem függ holdfázistól, mégis a külső ünnep emlékeztet rá. A phālguna hónap sötét felének tizennegyedik éjszakája csupán jelzés, szimbólum, amely arra mutat, ami minden lélegzetvételben elérhető. A külső virrasztás arra tanít, hogy a valódi éberség nem az alvás hiánya, hanem a tudattalan mozgások felismerése.

A belső Śivarātri a cidānanda, a tudat és boldogság egységének felemelkedése. Ez az emelkedés nem térbeli mozgás, hanem minőségi átváltozás. Amikor a belégzés és kilégzés közötti pillanat tudatossá válik, a gondolatok láncolata meglazul. A gondolkodás a lélegzet finom hullámzásán nyugszik, és amikor ez a hullámzás figyelmet kap, a gondolatok elvesztik automatikus uralmukat. A legtöbb emberben a légzés és a gondolkodás úgy zajlik, mintha senki sem figyelné. De amikor a figyelem belép, a mozgás átalakul. A tudat nem a gondolatokkal azonosul, hanem azok forrására irányul. Amikor a belégzés, a kilégzés és a gondolatok megszűnése egyetlen egységben tapasztalódik, ott történik meg a valódi egyesülés. A hagyomány ezt Śiva és Pārvati misztikus házasságának nevezi. Ez a házasság nem két lény találkozása, hanem a tudat és energia felismerése mint elválaszthatatlan egység. A svaprabhā-prasara-bhāsvara-rūpa kifejezés azt jelenti: saját fényének kiáradásában ragyogó forma. Itt nincs más fényforrás, nincs külső megerősítés. A tudat önmaga által világítja meg önmagát, és ebben a ragyogásban minden félelem feloldódik.

Ez a Śivarātri nem sötét, hanem fehér. Nem hiány, hanem teljesség. Nem esemény, hanem felismerés. Nem időhöz kötött ünnep, hanem az a pillanat, amikor a lélegzet és a gondolat csendje mögött feltárul a mindig jelenlévő, önmagától ragyogó valóság. Aki ezt az éjszakát megízleli, annak számára többé nem a sötétség jelenti az éjszakát, hanem a belső fény, amely akkor válik láthatóvá, amikor minden más fény kialszik. Ebben az értelemben a Śivarātri nem egyetlen éjszaka az évben, hanem minden pillanat lehetősége arra, hogy a tudat felismerje saját, örök ragyogását.

A Śivarātri Ünnepsége és Szertartása

Az ünnepek szent napjain, mikor a szertartások gyakorlatának keretében imádjuk Istent ( Upāsana ) minden gondolatunk, szavunk és cselekedetünk irányuljon Isten felé. Töltsük ezeket a napokat Isten közelében, Istenben, Istenért. Ez azt jelenti, hogy minden testi szükséglet - evés, alvás, és a többi - játsszon másodlagos szerepet, a fő szerep legyen a meditációé, és ismételjük Isten Nevét ( Japam ). Ha csak fizikailag vagyunk jelen ilyen böjt közben, akkor az elme vész el, és Istent hibáztatjuk, ha áldásban nem részesülünk. Ezzel csak az emberek rágalmait hozzk Imádott Istenünkre.
Ezért szükség van kilenc lámpásra, ami megvilágosítja az elmét, és megszabadítja a sötétségtől: a Figyelem ( Sravanam ), Isten dicsőítése ( Kīrthanam ), Isten Neveinek ismétlése ( Smaranam ), Isten előtti leborulás ( Pādasevam ), Isten imádata szertartás keretében ( Archanam ), hálánk kifejezése az Istentől nyert áldásért ( Vandanam ), önmagunk átadása Isten akaratának ( Dasyam ), Sahyam, a gondolatok, szavak és cselekedetek Istennek szentelése ( Ātmanivedanam ).Az imának az okozattól az okhoz kell eljutni. A személyes énnek a végső, Legmagasabb-rendű Én felé, Śivához kell vágyakoznia. Ez a vágy eredjen tiszta szívből. Imádkozáskor a serlegnek kívül belül tisztának kell lennie. Az ima ne csak a nyelven peregjen, mint mikor a gramofon zenél. Ha a dal nem a szívünk mélyéről jön, ha szívvel lélekkel nem veszünk részt benne, hogyan lenne képes Istent hozzánk vonzani? Magabiztosságot kell szereznünk. Ez vezet az önfeláldozáshoz és önmagunk megértéséhez, a bennünk élő Isten megvalósításához. Legyen öt perc napi szertartás az imaszobában és a Namaskar ( tisztelet kifejezése ) a szülők előtt. Az Upanisad-ok ezt javasolják, mivel ez az Indiai kultúra alapelemét jelenti. "Az anya Isten, az apa Isten, és a Tanítómester Isten" ( Mathru Devo Bhava, Pithru Devo Bhava, Acharya Devo Bhava ).

Az indiai Śivarātri ünnepségek odaadással és vallási lelkesedéssel vannak jellemezve. A milliónyi Śiva bhakták arcain az öröm teljes, kiváltképp, mikor előkészülnek a legnagyobb Śiva fesztiválra. A Śivarātri napok hajnalban megindulnak, és egész négy éjszaka folytatódnak. A bhakták ezeket a napokat, éjszakákat az Úr Śiva iránti odaadással és imádattal töltik. Sok imádó részt vesz a jāgran-ban vagy éjszakai menetben, amelyet különböző Śiva templomokban szerveznek szerte az országban. A bhakták úgy vélik, hogy a Śivarātri pūjā őszinte betartása és az Úr Śiva minden éjszakai imádata megszabadítja őket minden bűneiktől és felszabadítja őket a születés és a halál ciklusából. A Śivarātri szerencsés napját a fogyó Hold tizennegyedik éjszakáján ünneplik. A Hold az emberi elme Istensége, melynek tizenhat fázisa van. Ezen az éjszakán tizenöt aspektusa hiányzik, így az elme nyugtalan behatását elkerülve, lehetőség nyílik a mentális képességek uralására. Ezen a napon Śiva, a Legfelsőbb Bölcsesség Ura a lelki útkeresők javára Lingam alakot ölt. A Margshirsh havában egész éjen át tartó bhajan énekléssel ( akhand bhajan ) ünneplik a Maha Śivarātri-t, ami kora reggeli dharsan-nal és zárul. A Mandirban ( imacsarnok ) tartott nagy jelentőségű ünnep a Śivarātri, mert a Legfelsőbb Úr ( Īśvara ) úgy határozott, hogy megmutatja a keresgélő emberiségnek, hogy Ő az Univerzum Ura. A bhajan-éneklés este 6 és 8 óra között a tetőfokára hág és mindenki Śiva nevét visszhangozza. A Śivarātri üzenete az Isteni eszmék terjesztését szolgálja, valamint az adott nap megszentelését, mert a Śivarātri a lelki fejlődés szempontjából mindenki számára a legkedvezőbb. Az egység eszméje lassan hanyatlik a világban. Viszály és küzdelem van még a testvérek közt is a családokban.

Śiva családjába csak négyen tartoznak, név szerint maga az Úr, Īśvara, felesége Pārvāti, és két fia, Subramanya és Vinayaka ( Ganesha ). Családjuk ideális. Nincs véleménykülönbség Śiva és felesége meg a fiúk között. Tökéletes az összhang és a harmónia e családban.
Pārvāti anya és Parameśvara példát akar mutatni az egész világnak a házastársak és a testvérek legharmonikusabb, legtökéletesebb és legszeretetteljesebb kapcsolatára. A család a legfontosabb működési egység a társadalomban, a világon.Ha a családban minden jól megy, a világ is simán működik. Ha az egység a családtagok közt csak egy kicsit is megbomlik, az a világra is hatással van. A család egysége erőt ad a családtagoknak, ezért minden családtagnak arra kellene törekedni, hogy egységet és összhangot teremtsen a családtagok között. Minden családban arra kéne törekedni, hogy Śiva családjának példáját kövessék. Manapság, ha csupán két testvér van egy családban, még köztük sincs egyetértés, és a házastársak között sincs. Śiva családjának minden tagja, minden tekintetben példát mutat a világnak. Hátas állataik, amin utaznak, a körülmények, amik között élnek, a tulajdon, amit birtokolnak, minden példamutató. Śiva a Nandi bika hátán lovagol. Pārvāti anya oroszlán háton. Subramanya, ifjabb gyermekük páva hátán, míg idősebb fiuk Vinayaka az elefántfejű, apró egéren. Bejárják az egész világot különös állataik hátán, melyeknek természete ellentétes, mégis tökéletes, harmonikus családban élnek.
Ma a családokban nem látsz ilyen összhangot. Láthatod, hogy ha az ifjabbik testvér feleségének új ékszere van, bátyja felesége rögtön féltékeny lesz.

A mindennapi életben sokszor látunk civakodást, ahelyett, hogy a családtagok békében és egységben élnének. Általában az oroszlán és a bika nem barátok. Az oroszlán zsákmányának tekinti a bikát, aki fél az oroszlántól. De Śiva és Pārvāti hátasai között egyetértés van, nincs félelem.Śiva testén nincsenek különleges díszek, ékszerek. Minden ékessége a nyaka köré tekeredő kígyó, kusza haja, a félhold, a Gangesz vize, és a szent hamu, ami egész testét befedi. Śiva Isteni alakját gyönyörűen fogalmazzák meg az alábbi szavak:

"Íme! Nézd a jeges csúcsok Urát, Kit a félhold ( ćandra ) koronáz, csapzott haja ( jatu ) ragyog a Gangesz vizében ázva, mi a mennyből ( akasha ) zuhog alá, Homloka közepén lángol szeme. Mérgező ital ( halahala ) teszi bíbor színűvé ( kapila ) szépséges nyakát, mi körül élő nyakláncként kígyók ( naga ) tekeregnek, és kobraöv tartja derekán az elefántbőrt, egyetlen ruháját. Gyöngyöző hamu ( vibhuti ) fedi mellkasát. Homlokán vakító vörös folt, perzselő tekintetű szeme mellett, piros ajkak, melyeket a friss bételnedv festett. Gyémánttal hintett színarany fülkarikái táncolnak, mint az ég szikrázó csillagai. Rá sem lehet nézni, Isteni ragyogást sugárzó, gyönyörűséges személyére."

Śiva azért öltötte magára e formát, hogy a lemondás képét megmutassa a világnak, mint ahogy felesége alakjában is. A dúsgazdag lény teljes lemondást mutat, kezében koldus szilke, mellyel vezeklést és megelégedettséget mutat. Mennyei lakában a Kailason Pārvāti nem érez semmilyen idegenkedést, ellenszenvet férje ( Śiva ) iránt, különös ruhája és viselkedése miatt. Nem fut el tőle e szavakkal: Hogy is élhetnék ilyen emberrel együtt? Hűségesen követi férjét, alávetve magát kívánságainak és boldogsága egyetlen céljának. Mindketten békében, harmóniában élnek.

Śivarātri ünnepségek templomokban

A rituális fürdő után, mely lehetőleg a Ganga folyó szent vizében történik, a bhakták a legközelebbi Śiva templomba látogatnak, ahol a hagyományos puja tárgyakat, tej, víz, bilva levél levelei, gyümölcsök, füstölő bot, olajlámpa stb. összegyűjtésével a fesztivál több standjaihoz sietnek, hogy nyíltan pūjā-t mutassanak be Śivának.

A nagyobb és népszerűbb Śiva-templomokban a bhakták hatalmas ujjongása zajlik. Hosszú sanskrit sorokat recitálnak a bhakták, és várják, hogy a vezető Swami pūjā-t végezzen. Mivel a Śiva Liṅgam fürdése a Śivarātri puja hagyomány része; kis tejfolyamok alakulnak ki a túlzottan túláradó tej és a sok gyümölcs miatt.A Śiva lingam az Úr Śiva szent jelképének minősül. Teljességgel szakrális, és teljes odaadással imádják a Śaiva bhakták. A szanszkrit szó liṅgam szimbólum azt jelenti Śiva jelképe. A Śaivák legfőbb szent szimbólumának a liṅgamot tartják, mert ezt támasztják alá a purānák szentiratai. Śiva eljött a bhaktáihoz tűzláng formájában, hogy megáldja őket. Amikor fellobban az áldozati tűz, akkor Śiva megjelenik köztük, mint Śivagni. A Tűz-áldozat ( agnihotra ) Śiva felsőbbrendűségének istentiszteleti módja.

A liṅgam néven ismert inkarnáció a liṅgodbhava. Śiva a formátlan, attributumok nélküli és mindenütt jelenvaló Abszolútum. Ez az állapot arupa ( formátlan ). A Śiva liṅgam, amely se nem forma, sem formátlan, de szimbólum, az aruparupam-ra ( formátlan forma ) utaló jel.
Ez a Śiva liṅga imádat jobb, mint más imádati formák, mert ez teszi az istentiszteletet egyszerűvé, így a forma megtartása mellett az igazság sem csorbul.A Śivarātri Fesztiválon a Śiva Linga rituális imádását templomi papok végzik három óránként egész nap. A "Śivajī ki Jay" kiáltása, a mantra énekelése, az Om Namah Śivāya és a templomi harangok csengése biztosítja az odaadó vallási légkört.

Maha Śivarātri Pūjā VidhiManapság a legtöbb ember számára már nem ismeretlen a Maha Śivarātri. Természetesen a böjtölés módja megváltozott az idővel. A vallási szövegekben javasolt módon a Pūjā-eljárást szinte alig követik a Śivarātri-n.A Pūjā Vidhi jelenlegi formájában a bhakták kora reggel meglátogatják a Śiva templomokat. A legtöbb ember befejezi a Śiva Liṅga Pūjā-t már délelőtt, de olyankor a legtöbb templom zárva van azután, azért, hogy az esti Darshan előkészületeit végezzék. A legtöbb Śiva-templom este csak a Darshanra nyílik, és nem a Pūjā-tevékenységekre. Reggel a bhakták Abhishekot tartanak, tejjel és vízzel, és különböző felajánlást kínálnak a Śiva Liṅgára, beleértve a bilva leveleket, bilva gyümölcsöt és a Dhaturát.Sokan olyan ízes italokat használnak még, amelyeket Bhang Prasad formájában öltenek. A cannabis növényből készült Bhang könnyen elfogadható a társadalomban, mint az Úr Śiva szent növénye.A legtöbb bhakta teljes napot tölt el a gyümölcsök és gyümölcslevek étkezésén. Maha Śivarātri következő napján az Úr Śiva istenségnek felajánlják a gramm lisztből készült sima rizs pépet és a sárga curry-t, majd ezt követően egy bizonyos Baba a Bham Bole nevet zengi, aki szimbolikusan az Úr Śiva-t képviseli. Csak azután kínálják az ételt a családtagoknak.Van még egy szigorú eljárás, a Vidhi, amelyet a legtöbb vallási könyv javasol.A Pūjā a Vidhi vallási szövegekből összegyűjtött rituálét a Maha Śivarātri napon csak néhány templomban végzik. Ez a Maha Śivarātri-ra vonatkozó összes fő szertartást magába foglalja.

Ilyenkor egy nappal csak egyszeri étkezés legyen, mielőtt a Maha Śivarātri napon a böjt megkezdődne. Ez az egyik gyakori gyakorlat a böjt alatt, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy az emésztetlen élelmiszerek nem maradnak az emésztőrendszerben a böjt napján.Śivarātri napján korán reggel fel kell kelni és fürödni. Javasolt fekete szezámmag beadása a vízbe. A Śaivák úgy gondolják, hogy a szent fürdő a Śivarātri napon nem csak a testet, hanem a lelket is megtisztítja. Ha lehetséges, a Ganges-i fürdőzés előnyös.

A bhakták felvétele után tegyünk ünnepéjes fogadalmat ( Sankalpa ), hogy ennek segítségével megfigyeljük a teljes napot, és a következő napon megtörje a haszontalan gondolatok és tettek negatív hatását. A hindu böjtök szigorúak és ha az emberek elkötelezettek az önmegtartóztatásban, és Isten áldását keresik, akkor sikeresen megtarthatják ezt az ünnepet.
A bhaktáknak a böjt során tartózkodniuk kell mindenféle ételtől. A böjtölés szigorú formájánál még a víz sem engedett. Napközben azonban a gyümölcsök és a tej fogyasztása javasolt, amelyet szigorú éjszakai böjt követ. Más szóval a nap folyamán a gyümölcsök és a tej fogyasztható.

A bhaktáknak este el kell végezniük a második fürdőt, mielőtt a Śiva Pūjā elkezdődne, illetve a templomba lépnének. Ha valaki nem tud meglátogatni egy templomot, akkor Śiva Liṅga felkészülést otthon is végezhet.Śivarātri-n Śiva Pūjā-t éjjel kell elvégezni. A Śivarātri Pūjā egyszer vagy négyszer végezhető az éjszaka folyamán. Az egész éjszakai időtartam négyre osztható, hogy négy négyes ( Prahar ) időszakaszt végezzen Śiva Pūjā-val. Azok a bhakták, akik egy Pūjā-t akarnakvégrehajtani, éjfélkor kell megtenniük.A Pūjā Vidhi szerint a Śiva Liṅgam Abhishekam-ot különböző anyagokkal hajtják végre. ( tej, rózsafa, szantálfa paszta, joghurt, méz, ghee, cukor és a víz ).
Az Abhishekam rítus után a Śiva Liṅgát Bilva levelekből készült koszorúval diszítik. Úgy tartják, a Bilva hagyja lehűlni Lord Śiva-t.
Ezt követően a Chandan vagy a Kumkum a Śiva Liṅgára kerül, amelyet a gyertyafény és a tömjén ( Dhupa ) követ. Az Úr Śiva díszítésére használt egyéb elemek közé tartozik a virág, amely más néven Aak, illetve a hamu ( Vibhuti, más néven Bhasma ). A Vibhuti az a szent hamu, amelyet szárított tehéntrágyából készítenek.A Pūjā-időtartalma alatt a mantra: Om Namaḥ Śivāya.
A bhaktáknak másnap a fürdőzés után meg kell szakítaniuk az imádatot. A bhaktáknak meg kell szakítaniuk a napot a napfelkelte és a Chaturdashi Tithi vége előtt, hogy a lehető legtöbbet élvezhessék.A Maha Śivarātri Pūjā Vidhi szertartásának aforizmáit a következő fejezetben mutatom be.

Śiva fiai : Muruga és Ganesha

Śivarātri ünnepe elképzelhetetlen a fiai nélkül.
A Śivapurāņa-Māhātmyam csodásan beszéli el a történetüket.Muruga történeteTārakāsura egy komoly aszkézist vitt véghez, aminek eredményeként Brahmā megáldotta. Tārakāsura a azt kérte áldásként, hogy legyőzhetetlen legyen. Ha valaki mégis legyőzheti Őt az csak Śhiva Fia lehet. Tudta jól, hogy Śiva a Himalájában él aszkéta életet, teljes lemondásban, és mivel Ő a yoga Ura, biztos volt benne, hogy cölibátus-fogadalma nem engedi meg, egy fiú születését.Tārakāsura és démontársai hatalmi mámorukban feldúlták a békét a Földön. Gonosz fekete-mágikus diktatúrát építettek ki, amelyet könyörtelen eszközökkel tartottak fenn. Nemcsak az állatok és az emberek szenvedtek Tāraka démon randalírozása miatt, hanem a finomabb síkokon dolgozó Hierarchikus félistenek is. Ezért a félistenek összeültek és tanácskozni kezdtek,"mitévők legyenek?" Arra a megoldásra jutottak, ráveszik Śhivát arra, hogy beleszeressen Pārvatība, a Hegy Leányába, aki a tűzhalált halt Satī inkarnációja volt. Elküldték Śhivához : Kāmadevát a Szerelem Istenét, hogy nyilaival sebezze meg Śivát. De Kāmadeva nem járt sikerrel.

Śivát lehetetlen volt Szerelembe ejteni. Többszöri kísérletezései azonban szintén kudarcot vallottak, s végül Śiva megelégelte a próbálkozásait és kinyitotta harmadik szemét, és a belőle kicsapó tűzláng által hamuvá égette a Szerelemistent.A félistenek kétségbeestek, hiszen úgy tűnt nincs remény arra, hogy Śivának fia szülessen. Śiva azonban ennek ellenére magához ragadta Pārvatīt, mert egy kemény lemondást végzett, és azt a kegyet kérte Śivától, hogy legyen a férje. A kicsapó tűzláng szikrája a Gangeszba került. A Nagy Folyam elszállította Śiva szikráját a Saravana erdőbe egy úgynevezett Saravana Poigai tóba. Ebből a tóból emelték ki a szikrából született fiút, a Gologák csillagainak úrnői. A hat Krittika együtt nevelte fel a Fiút, akinek hat feje nőtt, hogy mindegyik anyától tudjon táplálékot fogadni.

Pārvatī a fiút Shanmukha vagy Murugan néven szólította, de nevezték még Saravanabhavának is mivel a Saravana erdőben született.Murugan lett a legfőbb demi-isten, aki a félistenek élére állt, hogy felvegye a harcot a démonkirály Tāraka ellen. Hat csatát vívott Murugan Karttikeya a démonkirály ellen, mindegyik helyszínen templomok épültek ahol ennek a győzelemnek az emlékeit őrzik. A helyszínek a következőek: Surapadman vagy Tiruttanikai, Swamimalai, Tiruvavinankudi ( Palani ), Pazhamudirsolai, Tirupparamkunram és Tiruchendur.démon felett Ő aratott győzelmet. A démonok hatalma olyan óriásira nőtt, hogy már fenyegették a világot és fogva tartották az Isteneket. Murugan lett a kiválasztott, aki képes volt megküzdeni a Démonnal, mert senki más nem oldhatta fel az Ő hatalmát. A hatalmas harc után végül Murugan megsemmisítette Tārakāsurát, illetve Surapadmát, aki a kegyelméért fohászkodott, így Őt megkímélte Murugan, majd pávaként vahanjává tette. Kakasaként Surapadma zengi mellette a Praṇava Örök Igazságát, jelezve Isteni Hatalmának örök dominanciáját. Így Végül az Istenek is Szabaddá lettek. Így zeng Örökké az Om.

Ganesha

Śrī Gaṇeśa, Śiva és Pārvatī gyermeke. A gyermek a szülők szerelmének gyümölcsét fejezi ki. A történet szimbolikájában Pārvatī egy napon arckenőcséből formázza meg Gaṇeśát, hogy az szolgálhassa Őt, majd megáldja és Életet lehet belé. Gaṇeśát a szentélyének bejáratához állítja, hogy védelmezze őt és senki se engedje be a hajlékába. Egy napon Śiva elmegy hitveséhez, de Gaṇeśa útját állja. Ezért hadakozásba kezdenek, mire Śiva lekapja a fejét. Erre Pārvatī kérleli az Urát, hogy támassza fel és adjon neki másik fejet. Így kapta Gaṇeśa az elefánt fejet. Az ismert történet végén Śiva elfogadja fiának Gaṇeśa-t, azonban van egy fontos részlet. Pārvatī Gaṇeśa megteremtésekor egyedül van, Śiva nincs a közelben. Azt, hogy Pārvatī olyan erővel bír, mint Śiva, a Purāna történetek már elénk tárták. A kettejük Egysége, mint házas felek, a Végső Valóság Teljességét jelzi. Így Pārvatī Śiva Kegyéből teremtheti meg a fiút, mert a Kegy mindig Vele van.Azonban az, hogy Gaṇeśa születése Śiva távollétében történik, némiképp Pārvatī oldalához kapcsolja Őt. Később, mikor Śiva feltámasztja a fiút Pārvatī kérésére, Gaṇeśa másodjára születik meg, immáron egyenesen Śiva Kegyéből, ekkor kapja meg Tőle az Ő sereginek ( gaṇa ) irányítását és lesz Śiva égi seregeinek Ura. Gaṇapati.

Gaṇeśát szerte a világon imádják, híveinek száma milliárdos nagyságrendre rúg, szektariánus 'hova tartozástól függetlenül'. Vaisnavák, Śaivák, Sakták vagy akár a Smarta irányzat is éppúgy mutat be imádatot Gaṇeśának, mint Visnu-nak vagy Śivának. A tantrikus időszak virágzásával együtt még egy külön szekta is kialakult a Śaiva kultuszon belül, akik a Gaṇapati Upanishad-ra támaszkodnak, ahol Gaṇeśa, megkapja Brahmā, Visnu és Śiva funkcióit, ezáltal Őt imádják legfelsőbb Brahmanként.Gaṇeśát alapvetően az akadályok elhárítójának ismerik. Erre egy fontos pont rá is mutat a Śivamahāpurāna történetben. Miután Pārvatī megenyhül irgalmatlan dühéből és meghagyja, hogy ezen túl minden Istentiszteletet, fohászt meg kell, hogy előzzön a Gaṇeśa-hoz való imádság.Az Ő szimbolikájának tárháza a végtelenbe fut. A Mudgala Purāna harminckét formáját sorolja fel, amelyek az Ő szimbólumait mutatják be, ezáltal Gaṇeśa rendkívül tág funkcióit fedik fel, speciális helyzete ebből érthető meg. Azonban Gaṇeśa nem csupán szimbólum, ezt gyakran értelmezik így, pedig ezzel elvágják Gaṇeśa igazi áldását maguktól. Ő egy olyan Élő Transzcendens Isteni Lény, aki a legátfogóbb tevékenységet végzi. Ő van legközelebb az immanens világhoz ( Prakṛiti ), de Ő Túl is van azon. Édesanyja, Pārvatī-śakti egy olyan csatornáját képviseli, amelyen keresztül Śiva határtalan Kegyét és Szeretetét érvényesíti. Ő az Isteni Gondviselés, aki szüntelenül teljesíti Atyja kívánságát, az Ő Lótuszlábánál ül és elvezeti oda a jīva-t ( egyéni lelket, az individuumot ). Gaṇeśa azonban, sohasem siet. Mindig türelmes, hiszen túl van Időn és Téren. Áldásait lassan adja, mindig megfontolt és józan. Tiszta és Nemes. Szeretete napsugárként ragyog.

Śiva Pūjā-vidhi szertartása és aforizmái

Az idő múlásával sokat változott a böjtölés és a szertatások módja. Manapság nem csak Śivarātrin, de más alkalmakkor sem nagyon végeznek már pūjāt. Pedig, ha a megfelelő szentszövegek mentén van végezve, akkor bizony komoly yoga praxisnak minősül. A pūjā-vidhinek két fajtáját gyakorolják India szerte.
Az első a felajánlásnak egy könnyebb formája az, amikor az utasításokat bárki szabadon elvégezheti. Korán keléssel, rituális fürdővel, virágokat és leveleket, füstölőt és gyümölcsöket ajánlhatnak fel az Úrnak. A végén pedig tejjel és vízzel fürdethetik a murtit.
A szigorúbb részét több vallási szentszöveg alapján állították össze, amelyet a Śivarātrin javasolják. Ennek neve Shodashopachara Pūjā, ami 16 rituáliét foglal magában.Az Úr Śivát minden rituálé alkalmával imádják. A Purānikus mantrák és az Úr Śivával kapcsolatos egyéb alkalmak mellett. Az istenek és istennők imádása mind a 16 rituáléval kapcsolatos, ami Shodashopachara Pūjā néven ismert.

Most pedig következzék a Śiva Pūjā-vidhi:
/ A sanskrit szövegrészek olvashatóságán könnyített változatban vannak /

1. Dhyānam (ध्यानम्)A Puja-t az Úr Śiva meditációjával (dhyānam) a Śivaliīga előtt kell kezdeni. A Mantrát követve kell énekelni, miközben az Úr Śhiva-ra koncentrálunk.

Dhyanam MantraDhyayennityam Mahesham Rajatagirinimam Charu Chandravatamsam.
Ratnakalpojjvalanga Parashumrigavarabhitihastam Prasannam.
Padmasinam Samantat Stutamamaragnairvyaghra Kritim Vasanam.
Vishvavadyam Vishvabijam Nikhila-Bhayaharam Panchavaktram Trinetram.
Vandhuka Sannibham Devaṃ Trinetram Chandra Shekharam.
Trishul Dharinam Devaṃ Charuhasam Sunirmalam.
Kapal Dharinam Devaṃ Varadabhaya-Hastakam.

Umaya Sahitam Shambhum Dhyayet Someshwaram Sada.

2. Avahanam (Megtisztulás)Avahanam Samarpayami - Az Úr Śiva Dhyana után Mantra után a Murti előtt énekeljük az alábbi mantrát, bemutatva az Avahan Mudra-t (a két tenyér egymáshoz ér, és mindkét hüvelykujj befelé hajlik).

Agachchha Bhagavandeva Sthane Chatra Sthirobhava.
Yavatpujam Karishyami Tavattvam Sannidhaubhava.

3. Padyam (Az Úr lábának megmosása)Padyam Samarpayami - Miután meghívtuk az Úr Śiva-t, ajánljunk neki vizet, és mossuk meg a lábát, miközben a Mantra után énekeljük.

Mahadev Maheshan Mahadev Paratparah.
Padyam Grihana Machhatam Parvati Sahiteshwarah.

4. Arghyam (Az istenség fejmosása)Arghyam Samarpayami - Padya felajánlása után vizet öntünk az Úr Śivának fejére, miközben a Mantráját énekeljük.

Tryambakesha Sadachara Jagadadi-Vidhayakah.
Arghyam Grihana Devesh Samb Sarvarthadayakah.

5. Achamaniyam (Víz felkínálás)Achamaniyam Samarpayami - Most kínáljunk vizet az Úr Śivának, miközben a Mantrát énekeljük.

Tripurantak Dinarti Nashaka Shri Kantha Shashvat.
Grihanachamaniyam Cha Pavitrodak-Kalpitam.

6. Godugdha Snanam (Tehén fürdetés)Godugdha Snanam Samarpayami - Most fürdessük a teheneket, miközben a Mantrát énekeljük.

Madhura Gopayah Punyam Pataputam Puruskritam.
Snanartham Dev Devesh Grihana Parameshwarah

7. Dadhi Snanam (Túró felajánlása)Dadhi Snanam Samarpayami - Most fogjuk a túrót és öntsük a murtira, miközben a Mantrát kántáljuk.

Durlabham Divi Suswadu Dádi Sarva Priyam Param.
Pushtidam Parvatinatha! Snanaya Pratigrihyatama.

8. Ghrita Snanam (Ghee)Ghrita Snanam Samarpayami - Most fürdessük Ghee-vel, miközben a Mantrát énekeljük.

Ghritam Gavyam Shuchi Snigdham Susevyam Pushtimichchhatam.
Grihana Girijanatha Snanaya Chandrashekharah.

9. Madhu Snanam (Méz)Madhu Snanam Samarpayami - Most mézzel fürdessü, miközben a Mantrát énekeljük.

Madhuram Mridumohaghnam Swarabhanga Vinashanam.
Mahadevedmutsrishdham Tab Snanaya Shankarah.

10. Sharkara Snanam (Cukor)Sharkara Snanam Samarpayami - Most pedig cukorral fürdessük, miközben a Mantrát énekeljük.

Tapashantikari Shitamadhuraswada Samyuta.
Snanartham Dev Devesh! Sharkareyam pradiyate.

11. Shuddhodaka Snanam (Tiszta víz)Shuddhodaka Snanam Samarpayami - Most fürdessük friss vízzel, miközben a Mantrát énekeljük.

Ganga Godavari Reva Payoshni Yamuna Tatha.
Saraswatyadi Tirthani Snanartham Pratigrihyatam.

12. Vastram (Ruházat)Vastram Samarpayami - Miután Bath Panchamrita-t ajánlottunk az Úr Śiva-nak, kínáljuk fel neki ruháinkat, miközben énekeljük a Mantrát.

Sarvabhushadhike Saumye Loka Nivarane Lajja.
Mayopapadite Deveshwar! Grihyatam Vasasi Shubhe.

13. Yagyopavitam (Szent fonal)Yagyopavitam Samarpayami - Vastram felajánlása után szent fonalat ajánljunk az Úr Śivának, miközben a Mantrát énekeljük.

Navabhistantubhiryuktam Trigunam Devatamayam.
Upavitam Chottariyam Grihana Parvati Patih

14. Gandham (Szantál)Gandham Samarpayami - Ezután ajánljuk szantálfa-pasztát vagy port az Úr Śivának, miközben a Mantrát kántáljuk.

Shrikhand Chandanam Divyam Gandhadhyam Sumanoharam.
Vilepanam Sur Shreshthah Chandanam Pratigrihyatama.

15. Akshatan (Ülőhely)Akshatan Samarpayami - Gandham felajánlása után ajánljunk ülőhelyet az Úr Śivának, miközben a Mantrát énekeljük.

Akshatashcha SuraShreshthah Shubhra Dhutashcha Nirmala.
Maya Nivedita Bhaktya Grihana parameshwarah.

16. Pushpani (Virág)Pushpamalam Samarpayami - Ezután ajánljunk fel virágokat és füzértaz Úr Śivának, miközben énekeljük a Mantrát.

Malyadini Sugandhini Malatyadini Vai Prabhu.
Mayanitani pushpani Grihana parameshwarah.

17. Patricia Bilva (Bilva levél)Bilva Patrani Samarpayami - Ezt követően ajánlunk Bilva levelet (ha nincs dió falevél) az Úr Śivának, miközben a Mantrát énekeljük.

Bilvapatram Suvarnen Trishulakara Meva Cha.
Mayarpitam Mahadev! Bilvapatram Grihaname.

18. Dhoopam (Világító botok, lámpás)Dhoopam Aghrapayami -Lámpás felajánlása, közben a Mantrát után énekelelünk.

Vanaspati Rasodbhuta Gandhadhyo Gandha Uttamah.
Aghreyah Sarvadevanam Dhoopoyam Prati Grihyatam.

19. Deepam (Világító olaj)Deepam Darshayami - Tiszta olajlámpa felajánlása, miközben kántáljuk a Mantrát.

Ayyam Cha Varti Samyuktam vahnina Yojitam Maya. Deepam Grihana Devesh! Trailokyatimirapah.

20. Naivedyam (Étel felajánlás)Naivedyam Nivedayami - Mossuk meg a kezünket a lámpa után, és ajánlja Naivedyát. Ez magában foglalja a különböző típusú gyümölcsöket és édességeket, és felajánljuk ezt az Úr Śivának, miközben a Mantrát énekeljük.

Sharkaraghrita Samyukta Madhuram Swaduchottamam.
Upahara Samayuktam Naivedyam Pratigrihyatam.

21. Achamaniyam (Szentelt víz szitálása)Achamaniyam Samarpayami - Miután felajánlotta Naivedyát, Achamana-t ajánljunk az Úr Śivának, miközben a Mantrát énekeljük.

Eloshira Lavangadi karpura parivasitam.
Prashanartham Krita Toyam Grihana Girijapatih

22. Tambulam (Bétel és dió levél)Tambula Nivedayami - Ezután ajánljunk Bétel levelet (Tambula), miközben a Mantrát énekeljük.

Pungi Phalam Mahad Divyam Nagavallidalairyutam.
Elachurnadi Samyukta Tambulam Pratigrihyatam.

23. Dakshinam (Érték)Dakshinam Samarpayami - Tambulam után kínáljunk pénztaz Úr Śivának, miközben a Mantrát énekeljük.

Hiranyagarbha Garbhastham Hemabijam Vibhavasoh.
Anant Punya Phaladamatah Shantim Prayachchha Me.

24. Aarti (Isten iránti szeretet)Aarartikyam Samarpayami - A Dakshina felajánlása után az Úr Śiva felé ajánljuk szeretetünket, miközben a Mantrát énekeljük.

Kadali Garbha Sambhutam Karpuram Cha Pradipitám.
Aarartikyamaham Kurve Pashya Me Varádó Bhava.

25. Pradakshinam (Tiszteletteljes hódolat)Pradakshinam Samarpayami - Aarti után, vegyük kézbe a murtit, és tiszteletteljes kört tegyünk a szentély körül miközben a Mantrát énekeljük.

Yani Kani Cha Papani Janmantár Kritani Vai.
Tani Sarwani Nashyantu Pradakshinam Pade Pade.

26. Mantra Pushpanjali (Virágok szórása)Mantra Pushpanjali Samarpayami - Miután Pradakshina-t felajánlottuk a virágokat szórunk a szentélyre, miközben a Mantrát énekeljük.

Nana Sugandhapushpaishcha Yatha Kalodbhavairapi.
Pushpanjali Mayadattam Grihana Maheshwarah.

27. Kshama-Prarthana (A bűnök eltörléséért való könyörgés)Miután a virágokat rászortuk, a bűnök bocsánataáért fohászkodjunk az Úr Śivához, s közben a Kshama-Prarthana Mantrát recitáljuk.

Avahanam Na Janami A Janami Tavarchanam.
Pujam Chaiva Na Janami Kshamasva Maheshwarah.
Anyatha Sharanam Nasti Tvameva Sharanam Mam.
Tasmatkarunayabhavena Rakshasva Parvatinathah.
Gatam Papam Gatam Duhkham Gatam A Daridrayameva Cha.
Agata Sukha Sampatih Punyachcha Tava Darshanat.
Mantrahinam Kriyahinam Bhaktihinam Sureshwar !.
Yatpujitam Maya Deva Paripurnam Tadastu Én.
Yadaksharapada Bhrashtam Matrahinam Cha Yadbhavet.
Tat Sarvam Kshamyatam Deva Prasida Nandikandharah.
Iti shivam

Jöjjön Jólét Minden Érző Lény Számára

Om Namaḥ Śivāya

Pūjā - a Tantrikus Rituálé

"Azok, akik jutalom reményében imádják az istenséget,azoknak imádata olyan mint az elillanó álom. Azok azonban, akik helyesen jutalom reménye nélkül mutatnak be imádati aktust, elérik a Nirvāna szintjét és felszabadulnak az újjászületések alól."

(Mahanirvana Tantra, XIII, 41 )A Pūjā ( imádati aktus, istentisztelet ) számos formát ölthet, és a Śaiva hagyománynak csak egy aspektusa.Ezt kétféle módon lehet végezni: külsőleg vagy belsőleg.- Bahiryaga
- Antaryaga

Akár mindennap végezhetünk pūjāt, bármelyik kedvenc istennek tehetünk felajánlást, egy szép szertartás által, az érzékek bevonásával.
A napi pūjā, bármilyen kedvelt istenség felé irányulhat, mégis tartalmazza a Nap, Śiva, Śakti, Visnu és Ganesha imádatát is.A pūjā fő koncepciója, hogy az isten vagy istennő ténylegesen jelen legyen a kép ( vigraha ) vagy szobor ( murti ) illetve a Yantra által, amit kellékként használunk. Az imádat lényege, hogy a megidézett vendégek ( istenségek ) megérkezzenek, és kellő tiszteletben részesítsük őket.Minden mantra, mudra és rituális elem a vendégek részére történő tisztelet bemutatását szolgálja.

A Tantrikus hagyományban különböző rituális kellékeket ( upacāra ) használnak a napi ünnepségen, amelynek több eleme van.

• āsana ( testtartás felvétele )
  2. svagata ( üdvözlés ),
  3. pādya ( láb mosás ),
  4. arghya ( rizs, virág, szantálpép ),
  5. achamana ( víz öntése ),
  6. madhuparka ( méz, ghí, tej, túró ),
  7. snāna ( tisztító fürdő ),
  8. vāsanā ( testi ruha felajánlása ),
  9. abharana ( drágakövek ),
  10. gandha ( parfüm és szantál )
  11. Pushpa ( virág ),
  12. dhupa ( tömjén bot ),
  13. dīpa ( láng )
  14. naivedya ( élelmiszer ) és
  15. namaskār ( ima ).

Ez lehet jóval több kellék is, a devatától függően. Azonban a különbségek ellenére a minden napi pūjā nagyon hasonló mintázatot követ. A sok más napi pūjā elemet színesíti a mantrák recitálása, amelyek által a választott istenséget, a gurut illetve Śivát és Devit imádják. Más típusú istentiszteletek úgynevezett extra pūjā ( kamya ) is létezik, amelyek során általában különleges tárgyakat használnak. A hagyomány szerint, ezeket csak akkor szabad végezni, ha a napi pūjā is megtörténik. A Kaulācāra tantrika, a pūjā során élő emberi lényeket is imád, akik földreszállt istenek ( avatara, jīvanmukta ), vagy istennők testet öltései. Néhány tantrikus ellátja a védikus HOMA áldozatot is.Vannak más fontos elemei is a napi pūjānak, mint a Gāyatrī. Vannak tantrikus gāyatrī-k valamint vēdikus gāyatrī-k. Az istenségnek szánt mantra recitálásakor Mala - füzért használnak. A Nyāsa, vagy tudatos aktus az imádó és a devata közti egyensúlyt jelenti a rítusokon és a mantrán át.

Amikor egy sādhaka ( férfi gyakorló ) vagy sādhvinī ( női gyakorló ) megvalósítja saját egységét a devata-val, onnantól nincs szüksége külső pūjāra vagy egyéb más módszerekre, hanem az átélés folyamatát a belső istentisztelet ( antaryāga ) adja meg. Bár a Tantrikus hagyomány sok más szempontból is megközelíti a valóság megtapasztalását, ( pl. a Kasmiri Śaivizmus, annak dacára, hogy ott nem szerves része a szertartés ), előfordul olyan is, hogy külső pūjā segítségével, vagy képpel és liṅgaṃ-mal vezeti a sādhaka felismerését a céljának eléréséhez. A dualisztikus formák, mint a Yantra vagy egyéb más külső tárgyak használata ugyanúgy részei a megvalósításnak, mivel nincs különbség az imádó és az imádott között.A lényeg, hogy a külső imádati forma felkészítsen bennünket a belső imádatra.

Swami Lakshmanjoo a Maha Śivarātriról

A Kashmíri Śaivizmus legfontosabb hagyományában Swami Lakshmanjoo a Maha Śivarātriról egyedülálló magyarázattal szolgál.

" Śivarātrī az az éjszaka, amikor az Úr Śiva a śaktipāta-t [kegyelmét] kiárasztja. Ezen az éjszakán, mikor śaktipāta-t ad, a tidhra-tīvra śaktipàta [intenzív kegyelem] alá hull mindazoknak, akik rászolgálnak. "~ Swami Lakshmanjoo

Śiva éjszakáját (Maha Śivarātri fesztivált) egész Indiában és szerte a világon élő őszinte bhakták Śiva-val töltik.Mahātmanām - a teljes felébredés, az a rahasyā, ami a Śaivizmus titkát jelenti - mely a Kālī Yuga kezdete előtt - pūrvam āsana mahātmanāṁ, ṛṣīnāṁ vaktra kuhare , - a felébredés az ősi Śaiva bölcsek titka szívében lakott. Teṣv eva ānugraha, így az ő kegyelmük nélkül az írások meg sem születtek volna. Az idők előtt nem írták le a Śaivizmus elméletét és gyakorlatát; a tudatukban voltak. Idővel elmagyarázták a titkot, s az behatolt azoknak a szívébe, akik megkapták. És ugyanazok voltak, akik azonosultak vele, és írásba fektették.

Az egyik śloka így ír arról, milyen nagy az Úr Śiva: dhyāyennityaṁ maheśaṁ rajatagirinibaṁ cārucandrāvataṁsaṁ /ratnā kalpojjvalāngaṁ paraśumṛga varā-bhītihastaṁ prasannam //padmāsīnam samantāt stutamamaragaṇair vyāghra kṛttiṁ vasānaṁ /viśvārdyaṁ viśva-vandhyaṁ nikhilabhayaharaṁ pañca vaktraṁ trinetram //Dhyāyet-nityaṁ maheśaṁ rajata-girinibaṁ cāru-candra-avātaṁsaṁ.

Dhyāyet, koncentrálj, dhyāyet nityam , mindig koncentrálnod kell, nityam . Amikor meditálsz, és amikor nem meditálsz, ha alszol, vagy amikor sétálsz, vagy ha beszélsz - a nityam, mindig ezt jelenti.dhyāyet, erre kell koncentrálnod - Maheśaṁ - [az egyik], aki az urak Ura. Az urak Urán, Maheśaṁ . És rajata -giri-nibam- , mert annyira nagy, hogy senki nem tudja elképzelni, milyen nagy. A teste oly hatalmas, mint a hegy, egy nagy ezüstös hegy, mindent beragyogó ezüst. A nagy ragyogó ezüst hegy a teste. A kalāgnirudrától a śāntātītā kalāig , annyira nagy! Mit tehetnek a hétköznapi emberek előtte? - Semmit sem! Tehát: dhyāyet-nityaṁ maheśaṁ rajatagirinibaṁ .cáru-candra avātaṁsam - a cāru nagyon gyönyörű, a candra azt jelenti, azaz a candra kala avātaṁsam , hogy a hold a homlokát díszíti. És ez a candrama nm más, mint meye-candrama, azaz, az objektív világ. Minden objektív világ. Bármi is létezzen, vagy ne létezzen - az objektív világ számára láthatatlanul- ez az egész világ a candra. És ezt a homlokára tette. Ez az avātaṁsam. Avātaṁsam koronát jelent, mint a koronák koronája, mindenek felett. Tehát elfogadta az egész univerzumot saját koronájaként. Nem különül el lényétől.dhyāyet nityaṁ maheśaṁ rajatagirinibaṁ cāru-candra-avātaṁsaṁ /ratnā kalpojjvalāṅgaṁ; ujjvalāṅgam . . .[És] teste olyan "ragyogó, csillogó"; ez az ezüstös fehér test, éppúgy, hogy csillogó szikrák fénylenek a fényéből. Ismered a szikrákat?Csillog mindenütt. Ratnā kalpa-ujjvalāngaṁ - minden ratnā, minden világ ékszerként ragyog, mely az Úr Śiva testéből származik.

Gondolj így az Úr Śiva-ra.

Ratnā kalpo-jjvalāngaṁ paraśu mṛga varābhīti hastaṁ - kézben van a paraśu ; A paraśu azt jelenti, hogy bárd. Azok számára az, akik bűnösök, és vele ketté szakítja őket (a bűnt a testtől). Befejezi őket teljesen - ez a paraśu .Mṛga van ; mṛga jelentése kísértés. Kísértést keltett az embereknek, csak azért, hogy megnézzék, kísértethetőek-e vagy sem. Továbbá jelenti azt is, hogy látni, hogy lássák miként maradnak saját helyzetükben. De egyesek nem maradnak saját helyzetükben. Kísértettnek számítanak. Kísértést teremtett az Úr Śiva ezen a világon is.De a mṛga nem csak bűn, hanem nagyon szép is. Mint Sītā. Mert Sītà kísértés volt, és ez a kísértés csak egy próba volt, amely meghiúsult. Kísérteties volt.Tehát a kísértés nem fogadható el.

A yoga Darśana-ban is azt mondja Pataṅjali: sthāny upa-nimantraṇe saṁga-smaya-ākaraṇam pūrṇar-aniṣṭa-prasaṅgat //- Yoga Sūtras, 3,51

Ha valaki samādhi-ban jár, tökéletes samādhi-ban, és minden isten és istennő előjön előtte, és tiszteletet adnak neki, és felajánlást is tesznek neki: "Ezt a samādhi-tól kapod, kérlek, fogadd el, "- saṁga-smaya-ākaraṇa , gondolj arra, hogy abban az időben mikor még nem ismerted fel ezt:" Nem! Nem fogadom el. Csak kísértés, ezt nem szabad megtenni. " Amint ezt maghaladod az Úr Śiva tudatában kell maradnod. Ha ezt nem teszed meg, pūrṇar-anīšta-prasaṅgat, ismét elesel.Tehát ez egy teszt neked. Ebből a tesztből ki kell jönnöd.

dhyāyet-nityaṁ maheśaṁ rajatagirinibaṁ cāru-candrāvātaṁsaṁ /ratnā kalpojjvalāṅgaṁ paraśu mṛga-varā- bhītihastaṁ (trinetram) prasannam //

"Három szeme van, az egyik objektív, a másik szubjektív, és a harmadik kognitív. Ez az egész kognitív világ, valamint az egész objektív világ és ez az egész szubjektív világ a három szeme, amik nincsenek elválasztva egymástól. Az objektum, tárgy és megismerés megegyezik. Az Úr Śiva egyenlően él ezekben. Az objektum nem rosszabb, és a szubjektív tudat nem jobb, ugyanabban a szintben vannak, abban a legmagasabb Isten tudatban, ahol lakom."

A cél, a szubjektív és a kognitív is ugyanaz.. . . trinetraṁ. . . . . maheśaṁ rajatagirinibaṁ cārucandrāvātaṁsaṁ / ratnā kalpojjvalān̄gaṁ paraśu mṛga-varā- bhīti-hastaṁ. . . . . . . .

Ő padmāsīnam, azaz lótuszban ülő; egy lótusz alatt és egy lótusz fölött. Ebben a lótuszban lakik. Egy lótusz [alulról] Kalāgni-rudra és egy másik lótusz [felülről] śāntātītā kala - ott ül; a kettő között egyedüliként. . .Mennyire jó Śiva? Mit tehetnek a démonok előtte?Padmāsīnam samantāt stutam amaragaṇair ; samantāt stutam amaragaṇair - mindazok, akik halhatatlanok (istenek, istennők, pl. Indra, Rudra, Nārāyaṇa), mindazok (assura), akik mindannyian imádkoznak és éneklik a hatalmas Śiva dalait és neveit, Parabhairava-n meditálnak.
És ez az Úr Śiva formája, amely formátlan. Padmāsīnam samantāt stutam amaragaṇair. . . vyāghra kṛttiṁ vasānaṁ ; vyāghra kṛttiṁ vasānaṁ - vyāghra-ból készült lencsés ruhával rendelkezik. Vyāghra jelentése, a tigris bőre, melyet a derekán hord. Ez azt jelenti, hogy ő a "tigrisek Tigrise". Ezt senki sem tudja elviselni. Az Úr Śiva testének hossza Kalāgnirudra- tól Śāntātītā kala -ig tart, olyan nagy.Śivarātri ; tehát nem más, mint fehér éjszaka. Nem sötét éjszaka!